Camill idegesen csörtetett fel a lépcsőkön majd egy hangos ajtócsapódással eltűnt. Döbbenten néztem az emelet felé. Most tényleg az a baja hogy felhoztam az apámat? Én csak a véleményemet nyilvánítottam ki. Mi ebben a probléma?
- Ööö...ez mi...vele mi ...most ez ? -
meglepettségemben az Istenért sem tudtam kinyögni egy épkézláb mondatot.
- Ah, hagyd nem a te hibád - legyintett
Andy majd egy hatalmas mosolyt varázsolt az arcára, ami inkább vicsorra
hasonlított.
- Mégis miért védi mindenki az apámat? -
pillanatnyi zavarodottságomat düh és harag váltotta fel.
- Mert az apád jó ember volt - ebben
biztos vagyok. Jó apa ? Már annál kevésbé. A gondolatra egy
kis mosoly kúszott az arcomra. Vettem egy mély levegőt majd a barna hajú lány
felé fordultam.
- Szerinted most már leléphetek innen? -
szuggeráltam az ajtót amelyiken bejöttünk.
- Tessék? Nem, nem mehetsz el! -
kulcsolta ujjait a csuklómra mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban
kiszaladhatnék az ajtón el innen jó messzire. Talán ezt is kéne tennem. Heves
reakciója egy pillanatra lesokkolt - Egyébként is miért akarsz elmenni?
-Ö, nem tudom, ha észrevetted, de a
királynő nem szereti az új jövevényeket - túrtam lemondóan a hajamba
- Majd megbékél - engedte el végre a
karomat. Itt mindenkinek ez a hobbija? A kezem csavargatása? Ez a csaj annyira szeszélyes,
hogy az nem igaz.
Az egyetlen megmaradt cuccomat az
Iphonomat kivettem a hátsó zsebemből. Egyszer az lesz a vége hogy ráülők
és összetöröm. Megnéztem hány óra van. 21 : 30 . Eléggé elszaladt az idő.
Andyvel még úgy tíz percig beszélgettünk,
elmagyarázta hol is találom meg az új szobámat. Aztán elkezdett csörögni a
telefonja és látványosan ásított, többször egymás után ezért mondtam neki, hogy
nyugodtan menjen lefeküdni.
Túl sok volt ez nekem mára és akármennyire
is kíváncsi voltam a házra csak fogtam magam és elterültem a kanapén majd
bekapcsoltam a TV-t és addig váltogattam a csatornákat, míg meg nem találtam a
Csinos kis hazugságokat. Dupla epizód volt mind a kettőt megnéztem aztán valamikor
éjfél körül elaludtam. Még hallottam, hogy valaki bejött, de már nem vagyok
benne biztos, hogy valódi volt vagy csak álmodtam. Reggel nagy csörömpölésre keltem.
Olyan hirtelen ültem fel hogy leestem a kanapéról és lefejeltem a kis asztalt.
Basszus, ez fel fog dagadni. Fájdalmasan jajgatva fel tápászkodtam volna a
földről, ha nem esek hasra a lábamra tekeredett takaróban.
- Egyben vagy? - dugta be a fejét az ajtón
a szöszi. Akarom mondani Niall.
- Minden oké - mutattam fel a hüvelykujjamat
majd a kanapé karfájába kapaszkodva felálltam.
Mikor megbizonyosodott róla hogy minden
végtagom a helyén van lövelltem felém egy szívdöglesztő mosolyt majd kiment.
ZZZZZZ.
Mi a franc ez?
ZZZZZZZZZ.
Na, jó próbáltam nem figyelni rá, de ez az
idegeimre megy. Idegbajosan forgolódtam a szobában körbe-körbe, hogy
megtaláljam az idegesítő hang forrását, de reménytelennek tűnt. Utolsó
elkeseredettségemben benéztem a kanapé alá és láss csodát,ott volt . A
telefonom rezgett folyamatosan . Benyúltam a telefonomért és megnyitottam az sms-t
.
***
Feladó: Lauren
Akkor ma jössz?
***
Nem írtam vissza neki, mert az ajtó
hirtelen kivágódott én pedig ijedtemben eldobtam a telefonomat egészen a másik
sarokig.
- Bocsessz,
nem akartalak megijeszteni - mosolygott bocsánatkérően Niall
- Túléltem nem?! - túrtam a hajamba majd a
telefonom után indultam. Hála Istennek nem tört be a képernyője.
- Csak azt akartam megkérdezni, hogy nem
vagy-e éhes.. - hagyta figyelmen kívül a beszólásomat -.. mert Cami iszonyat
jól főz és ...- nagyon belemerült ezért félbeszakítottam
- Kösz nem vagyok éhes - mondtam unottan
majd a telefonomat kezdtem el nyomkodni és visszaírtam Laurennek
***
Feladó : Rose
Nem hiszem.Sok sikert!
***
-Ó, tényleg? Pontosan két napja vagy
velünk és az óta semmit nem ettél - korholt engem és hirtelen úgy éreztem magam,
mint valami rossz kölyök.
- Leltározol? - kérdeztem gúnyosan.
- Nem. De ha nem eszel, hamarosan
Istenemre esküszöm, hogy én foglak megetetni - döbbent arckifejezésemet látva
elnevette magát. Nagyon remélem, hogy csak viccelt.- És komolyan mondtam -
válaszolt mintha csak olvasna a gondolataimban.
- Nem értem. Miért vagy velem kedves? Én
tök seggfej voltam veled - mondtam, mert ez tényleg nem fér a fejembe. Sajnos
őt még ott a főnök szobájában megbántottam. Tudom, azt mondta nem haragszik és
láttam az arcán, hogy komolyan gondolja, de attól még tök hülyén éreztem magam.
- Most az tény hogy cicababa, vagy de biztos,
hogy valahol nagyon mélyen tök rendes, szerethető és...
- Hé,héé,nem vagyok cicababa,lehet, hogy
úgy nézek ki, de ugye a látszat néha csal !? - néztem rá felháborodottan. Ezt
kikérem magamnak.
- Persze jó hogy a mondatomnak ezt a
részét fogtad meg - mosolygott és már én sem tudtam játszani a sértődöttet
ezért eleresztettem egy halvány mosolyt. Ott ültünk azon az átkozott kanapén és
nevettünk.
- Lehetnél egy kicsit kedvesebb is, de az
apukád most halt meg ezért egyelőre elnézzük - a mondat értelme hirtelen vágott
mellbe.
- Jah , még nem teljesen fogtam fel, hogy
már nincs . Nem épp egy minta apa ,mielőtt meghalt egy hónapja nem találkoztunk
- mondtam és elcsuklott a hangom . Hirtelen Camill hangja riasztott fel,
aki pont velem szemben állt
- Nem hiszem el, hogy még mindig ezzel
jössz . Fogalmad nincs róla hogy ki volt az apád . Még van merszed nyavalyogni
, hogy nem volt minta apa . Vannak olyanok, akik soha meg sem ismerték az apjukat
, nem volt luxus autójuk . Nem fizette nekik a hétvégi kis kiruccanásokat , és
nem volt hitelkártyájuk . Fogalmad sincs róla, hogy milyen szerencsés vagy ,
mindened megvolt de nem tudtad megbecsülni - ordított magából kikelve.
- Ne, hogy már te tarts nekem
kioktatást,b+ ! Ez alapján, amiket elmondtál, ha jobban belegondolsz,
lehetnék inkább a fizetett kurvája, mint a lánya.
- Rose vigyázz a szádra - kiabálta el
magát Harry .
- Fogalmam sincs róla hogy ki az apám?
Igazatok van, nem ismertem. Ott volt mikor megszülettem , láttam este a
vacsoránál , láttam mikor elment reggel munkába és láttam mikor boldog volt
azzal a kurvával . De ennyi , mindent a szemnek semmit a kéznek - nevettem el
magam kínomban - Mit érek vele, ha ott volt, de soha nem éreztem, hogy szeret ?
Hogy ha szükségem van rá, mehetek hozzá? Megmondom nektek, semmit .- emeltem az
égbe a kezeimet - Aztán mikor az anyám meghalt , minden rosszabb lett . Több
hónapon keresztül csak "dolgozott" és haza sem jött . Állandóan New
Yorkban volt a" munka" miatt . Sokat érek vele ha kisebb vagyonokat
fizetett a pszichológusaimnak mikor csak egy megnyugtató ölelésre lett volna
szükségem . Soha nem kértem tőle semmit , nyáron jártam munkatáborokba ,
karitatív munkát végeztem árvaházaknál , minden pénzemet ezekre a helyekre
adtam . - láttam ,hogy tátva marad a szájuk- Nem ismertek sem engem , sem
pedig őt .A nevemet tudjátok , de az életemet nem ismeritek . Ebben a kurva
szobában őt mindenki tiszteli és becsüli, mert csak engem próbált megvédeni .
És mit ért el vele ? Semmit. Sötétben tartott , soha nem volt itthon hogy
igazán megvédjem ha tudom ezt az egész hülyeséget talán feltudok rá készülni,de
nem ,nem tudtam . És jobb lesz ha hozzá szoksz Camill , hogy itt vagyok .Én
vagyok az az ember aki el akar menni ,de szükségetek van rám ezért itt vagyok .
Pedig lenne hová mennem, tudod van hitelkártyám - mosolyogtam rá gúnyosan majd
letöröltem a hülye könnyeimet és csak ekkor vettem észre hogy társaságunk van .
Camillen,Niallen,Harryn és rajtam kívül itt volt még Andy,Liam,Ed ,Zayn és
Louis is . Mindenki tátott szájjal nézett rám én pedig visszafordultam az előbb
még vörös fejű lány felé és megtörtem a csendet.
- Merre van a mosdó? - kérdeztem vékony
hangon az el nem sírt könnyektől
- Végig a folyosón aztán jobbra - mutatta
az irányt Andy.
Az ajtóból felkaptam két szatyrot
majd az említett helység felé indultam . Becsuktam az ajtót,rá zártam a
kulcsot , ledobtam a szatyrokat a földre majd levetkőztem . Az egyik
szekrényből elővettem egy törölközőt amit magam köré csavartam és a nemrég
vásárolt cuccaimmal egy kicsit helyrehoztam az arcomat. Olyan negyed óráig
tusoltam aztán felgumiztam a hajamat majd felöltöztem. Egy fekete farmert
vettem fel,egy "Life is A
bitch" feliratú fehér
felsővel és a fehér convers cipőmmel . Betettem a törölközőt a mosógépbe majd
kinyitottam az ajtót és visszamentem a nappaliba ,ahova már visszatért az élet
.
Ed és Liam éppen Fifáztak ,Niall és Zayn a
két oldalukon, mint pom - pom csapat , Louis a fotelből nézte az eseményeket
miközben ette a pop-cornt , Cami és Harry pedig csak szemlélő volt.
- Ááá , jó hogy itt vagy - húzott Louis
maga mellé a fotelbe majd a karját átdobta a vállamon. Összeráncolt
szemöldökkel vártam a folytatást. - Még te szépítgetted magad addig mi kitaláltuk,
hogy nem sok mindent tudunk rólad ezért most lesz egy ismerkedős esténk -
ismertette a tervet.
- Szó sem lehet róla - tiltakoztam azonnal
- Bocs, de demokrácia van és már
leszavaztunk - mosolygott Zayn
- Van pia? - kérdeztem lemondóan
- Minek? - fordultak felém többen is
döbbenten. Camill pedig elismerően mosolygott rám.
- Ha ezt akarjátok csinálni és azt is akarjátok,
hogy őszinte is legyek akkor részegnek kell lennem - mondtam és ez az igazság.
Niall felpattant majd kiment a
konyhába és egy tálcát hozott 8 poharacskával rajta a másik kezében pedig egy
üveg whiskeyt.
- Ajánlom, hogy kurva sok mindent tudjunk
meg rólad, ha már megisszuk az utolsó üveg Jackemet - pufogott Camill .
- Majd veszek neked másikat - húzta maga
mellé Harry a morcos lányt.
- Na, akkor kezdjük is mindenki egyet kérdez,
és senki nem válaszol saját kérdésre - mondta a szabályokat Liam.
- Oké, én kezdek. Kinek mi a mottója?
Lehet egy idézet, egy mondta vagy akár egy vers is. - mondta Zayn egy olyan
"egye fene " stílusban.
- Egy nő sosem elég öreg ahhoz, hogy
hülyét csináljon magából - nyögte be Cami fájdalmasan és éreztem, hogy e mögött
sztori is van ám. Kíváncsi vagyok, mi lehet, mindig is érdekelt az emberek története.
- Nem vagyok seggfej csak nincs kedvem
hozzád - mondta mellőlem Louis
- Őszinte legyek vagy kedves? - vigyorgott
Ed kajánul . És záporoztak a különböző hülyeségek, de úgy hogy a végén már
mindenki szakadt a nevetéstől .
- Rendben akkor kedvenc idézet,Rose -
vigyorgott rám Ed egy "mostmegfogtalak" mosollyal .
- A rózsa VÖRÖS, az ibolya KÉK, 5 ujjam
van, a középső a tiéd. - mondtam miközben próbáltam kihúzni a kezemet Louis
hátsó fele alól.
- Első részeg estéd, Cami - mondta Niall
- Ed és Harry 17 szülinapján! - mondta
némi töprengés után- Azt hiszem...- merengett a semmibe, amin mind nevettünk.
- Jó hagyjuk a szarságokat,Rose ki irt a
reggel neked ? - Niall hangjából kihallottam az érdeklődést.
- Lauren, apám egyik barátja. Úgy volt,
hogy ma megyünk Floridába - mondtam szemrebbenés nélkül. Pedig ha tudnák az
igazat .
- Oda is vitted volna a hitelkártyádat? -
kérdezte Cami gúnyosan
- Cami - próbálta Liam csitítani, de
közbeszóltam
- Ne , hagyd . Igen , sőt talán vettem volna,
egy kávét miközben építjük a házakat a cunami sújtotta embereknek. Tudod, van a
sérült egódon túl is - mondtam.
- Rendben, mielőtt a lovak közé csapunk
mit mondanál az exednek- nézett rám- barátodnak- majd Andyre és hatalmas csend
- titkos szerelmednek, - törte meg Ed a csendet és erősen Camillra fókuszált.
- Két szó, tőlem, csak neked... - kezdem
el helyette, úgy éreztem ki kell mentenem. Nem tudom miért, biztos az alkohol.
- Még szeretlek? - tippelt Louis.
- Nem - ráztam a fejem - Rohadj meg -
mondtam mire óriási nagy kacagás hangzott a szobában.
Nem tudom mikor, de valamikor
kikeveredtünk a kertbe és ott folytattuk tovább.
- Ki az az ember, aki a legjobban ismer titeket?
- döntöttem a fejemet a hideg falnak - A galambokon kívül - jutott
hirtelen eszembe.
Miután senki nem válaszolt magamban eldöntöttem,
hogy ebbe jól beletrafáltam. Miért is nyitnának felém, mikor én egy
kőszívű banya voltam velük.
- Harry - mondta Cami .........
Sziasztok :D
Hatalmas kihagyás után itt lenne az 5.rész :) Reméljük tetszeni fog nektek . Nem lett a legizgalmasabb, de gyorsan dobtuk össze :/ Ígérjük a következő rész már esemény dúsabb lesz :D
Szeretnénk tudni mi a véleményetek . Jól esne pár komi vagy pipa . Köszönjük a 11 rendszeres olvasót . Ti vagytok a legjobbak :D ♥♥
Millió és egy puszi ♥
Deni&Vikk