5.fejezet

Camill idegesen csörtetett fel a lépcsőkön majd egy hangos ajtócsapódással eltűnt. Döbbenten néztem az emelet felé. Most tényleg az a baja hogy felhoztam az apámat? Én csak a véleményemet nyilvánítottam ki. Mi ebben a probléma?

- Ööö...ez mi...vele mi ...most ez ? - meglepettségemben az Istenért sem tudtam kinyögni egy épkézláb mondatot.

- Ah, hagyd nem a te hibád - legyintett Andy majd egy hatalmas mosolyt varázsolt az arcára, ami inkább vicsorra hasonlított.

- Mégis miért védi mindenki az apámat? - pillanatnyi zavarodottságomat düh és harag váltotta fel.

- Mert az apád jó ember volt - ebben biztos vagyok. Jó apa ? Már annál kevésbé. A gondolatra egy kis mosoly kúszott az arcomra. Vettem egy mély levegőt majd a barna hajú lány felé fordultam.

- Szerinted most már leléphetek innen? - szuggeráltam az ajtót amelyiken bejöttünk.

 - Tessék? Nem, nem mehetsz el! - kulcsolta ujjait a csuklómra mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban kiszaladhatnék az ajtón el innen jó messzire. Talán ezt is kéne tennem. Heves reakciója egy pillanatra lesokkolt - Egyébként is miért akarsz elmenni?

-Ö, nem tudom, ha észrevetted, de a királynő nem szereti az új jövevényeket - túrtam lemondóan a hajamba

- Majd megbékél -  engedte el végre a karomat. Itt mindenkinek ez a hobbija? A kezem csavargatása? Ez a csaj annyira szeszélyes, hogy az nem igaz.

Az egyetlen megmaradt cuccomat az Iphonomat kivettem a hátsó zsebemből. Egyszer az lesz a vége hogy ráülők  és összetöröm. Megnéztem hány óra van. 21 : 30 . Eléggé elszaladt az idő.

Andyvel még úgy tíz percig beszélgettünk, elmagyarázta hol is találom meg az új szobámat. Aztán elkezdett csörögni a telefonja és látványosan ásított, többször egymás után ezért mondtam neki, hogy nyugodtan menjen lefeküdni.

Túl sok volt ez nekem mára és akármennyire is kíváncsi voltam a házra csak fogtam magam és elterültem a kanapén majd bekapcsoltam a TV-t és addig váltogattam a csatornákat, míg meg nem találtam a Csinos kis hazugságokat. Dupla epizód volt mind a kettőt megnéztem aztán valamikor éjfél körül elaludtam. Még hallottam, hogy valaki bejött, de már nem vagyok benne biztos, hogy valódi volt vagy csak álmodtam. Reggel nagy csörömpölésre keltem. Olyan hirtelen ültem fel hogy leestem a kanapéról és lefejeltem a kis asztalt. Basszus, ez fel fog dagadni. Fájdalmasan jajgatva fel tápászkodtam volna a földről, ha nem esek hasra a lábamra tekeredett takaróban.

- Egyben vagy? - dugta be a fejét az ajtón a szöszi. Akarom mondani Niall.

- Minden oké - mutattam fel a hüvelykujjamat majd a kanapé karfájába kapaszkodva felálltam.

Mikor megbizonyosodott róla hogy minden végtagom a helyén van lövelltem felém egy szívdöglesztő mosolyt majd kiment.

ZZZZZZ.

Mi a franc ez?

ZZZZZZZZZ.

Na, jó próbáltam nem figyelni rá, de ez az idegeimre megy. Idegbajosan forgolódtam a szobában körbe-körbe, hogy megtaláljam az idegesítő hang forrását, de reménytelennek tűnt. Utolsó elkeseredettségemben benéztem a kanapé alá és láss csodát,ott volt . A telefonom rezgett folyamatosan . Benyúltam a telefonomért és megnyitottam az sms-t .

***

Feladó: Lauren

Akkor ma jössz?

***

Nem írtam vissza neki, mert az ajtó hirtelen kivágódott én pedig ijedtemben eldobtam a telefonomat egészen a másik sarokig.

-  Bocsessz, nem akartalak megijeszteni - mosolygott bocsánatkérően Niall

- Túléltem nem?! - túrtam a hajamba majd a telefonom után indultam. Hála Istennek nem tört be a képernyője.

- Csak azt akartam megkérdezni, hogy nem vagy-e éhes.. - hagyta figyelmen kívül a beszólásomat -.. mert Cami iszonyat jól főz és ...- nagyon belemerült ezért félbeszakítottam

- Kösz nem vagyok éhes - mondtam unottan majd a telefonomat kezdtem el nyomkodni és visszaírtam Laurennek

***

Feladó : Rose

 Nem hiszem.Sok sikert!

***

-Ó, tényleg? Pontosan két napja vagy velünk és az óta semmit nem ettél - korholt engem és hirtelen úgy éreztem magam, mint valami rossz kölyök.

- Leltározol? - kérdeztem gúnyosan.

- Nem. De ha nem eszel, hamarosan Istenemre esküszöm, hogy én foglak megetetni - döbbent arckifejezésemet látva elnevette magát. Nagyon remélem, hogy csak viccelt.- És komolyan mondtam - válaszolt mintha csak olvasna a gondolataimban.

- Nem értem. Miért vagy velem kedves? Én tök seggfej voltam veled - mondtam, mert ez tényleg nem fér a fejembe. Sajnos őt még ott a főnök szobájában megbántottam. Tudom, azt mondta nem haragszik és láttam az arcán, hogy komolyan gondolja, de attól még tök hülyén éreztem magam.

- Most az tény hogy cicababa, vagy de biztos, hogy valahol nagyon mélyen tök rendes, szerethető és...

- Hé,héé,nem vagyok cicababa,lehet, hogy úgy nézek ki, de ugye a látszat néha csal !? - néztem rá felháborodottan. Ezt kikérem magamnak.

- Persze jó hogy a mondatomnak ezt a részét fogtad meg - mosolygott és már én sem tudtam játszani a sértődöttet ezért eleresztettem egy halvány mosolyt. Ott ültünk azon az átkozott kanapén és nevettünk.

- Lehetnél egy kicsit kedvesebb is, de az apukád most halt meg ezért egyelőre elnézzük - a mondat értelme hirtelen vágott mellbe.

- Jah , még nem teljesen fogtam fel, hogy már nincs . Nem épp egy minta apa ,mielőtt meghalt egy hónapja nem találkoztunk - mondtam és elcsuklott  a hangom . Hirtelen Camill hangja riasztott fel, aki pont velem szemben állt

- Nem hiszem el, hogy még mindig ezzel jössz . Fogalmad nincs róla hogy ki volt az apád . Még van merszed nyavalyogni , hogy nem volt minta apa . Vannak olyanok, akik soha meg sem ismerték az apjukat , nem volt luxus autójuk . Nem fizette nekik a hétvégi kis kiruccanásokat , és nem volt hitelkártyájuk . Fogalmad sincs róla, hogy milyen szerencsés vagy , mindened megvolt de nem tudtad megbecsülni - ordított magából kikelve.

- Ne, hogy már te tarts nekem kioktatást,b+ ! Ez alapján, amiket elmondtál, ha jobban belegondolsz, lehetnék inkább a fizetett kurvája, mint a lánya.

- Rose vigyázz a szádra - kiabálta el magát Harry .

- Fogalmam sincs róla hogy ki az apám? Igazatok van, nem ismertem. Ott volt mikor megszülettem , láttam este a vacsoránál , láttam mikor elment reggel munkába és láttam mikor boldog volt azzal a kurvával . De ennyi , mindent a szemnek semmit a kéznek - nevettem el magam kínomban - Mit érek vele, ha ott volt, de soha nem éreztem, hogy szeret ? Hogy ha szükségem van rá, mehetek hozzá? Megmondom nektek, semmit .- emeltem az égbe a kezeimet - Aztán mikor az anyám meghalt , minden rosszabb lett . Több hónapon keresztül csak "dolgozott" és haza sem jött . Állandóan New Yorkban volt a" munka" miatt . Sokat érek vele ha kisebb vagyonokat fizetett a pszichológusaimnak mikor csak egy megnyugtató ölelésre lett volna szükségem . Soha nem kértem tőle semmit , nyáron jártam munkatáborokba , karitatív munkát végeztem árvaházaknál , minden pénzemet ezekre a helyekre adtam . - láttam ,hogy tátva marad a szájuk- Nem ismertek  sem engem , sem pedig őt .A nevemet tudjátok , de az életemet nem ismeritek . Ebben a kurva szobában őt mindenki tiszteli és becsüli, mert csak engem próbált megvédeni . És mit ért el vele ? Semmit. Sötétben tartott , soha nem volt itthon hogy igazán megvédjem ha tudom ezt az egész hülyeséget talán feltudok rá készülni,de nem ,nem tudtam . És jobb lesz ha hozzá szoksz Camill , hogy itt vagyok .Én vagyok az az ember aki el akar menni ,de szükségetek van rám ezért itt vagyok . Pedig lenne hová mennem, tudod van hitelkártyám - mosolyogtam rá gúnyosan majd letöröltem a hülye könnyeimet és csak ekkor vettem észre hogy társaságunk van . Camillen,Niallen,Harryn és rajtam kívül itt volt még Andy,Liam,Ed ,Zayn és Louis is . Mindenki tátott szájjal nézett rám én pedig visszafordultam az előbb még vörös fejű lány felé és megtörtem a csendet.

- Merre van a mosdó? - kérdeztem vékony hangon az el nem sírt könnyektől

- Végig a folyosón aztán jobbra - mutatta az irányt Andy.

 Az ajtóból felkaptam két szatyrot majd az említett helység felé indultam . Becsuktam az ajtót,rá zártam  a kulcsot , ledobtam a szatyrokat a földre majd levetkőztem . Az egyik szekrényből elővettem egy törölközőt amit magam köré csavartam és a nemrég vásárolt cuccaimmal egy kicsit helyrehoztam az arcomat. Olyan negyed óráig tusoltam aztán felgumiztam a hajamat majd felöltöztem. Egy fekete farmert vettem fel,egy "Life is A bitch" feliratú fehér felsővel és a fehér convers cipőmmel . Betettem a törölközőt a mosógépbe majd kinyitottam az ajtót és visszamentem a nappaliba ,ahova már visszatért az élet .

Ed és Liam éppen Fifáztak ,Niall és Zayn a két oldalukon, mint pom - pom csapat , Louis a fotelből nézte az eseményeket miközben ette a pop-cornt , Cami és Harry pedig csak szemlélő volt.

- Ááá , jó hogy itt vagy - húzott Louis maga mellé a fotelbe majd a karját átdobta a vállamon. Összeráncolt szemöldökkel vártam a folytatást. - Még te szépítgetted magad addig mi kitaláltuk, hogy nem sok mindent tudunk rólad ezért most lesz egy ismerkedős esténk - ismertette a tervet.

- Szó sem lehet róla - tiltakoztam azonnal

- Bocs, de demokrácia van és már leszavaztunk - mosolygott Zayn

- Van pia? - kérdeztem lemondóan

- Minek? - fordultak felém többen is döbbenten. Camill pedig elismerően mosolygott rám.

- Ha ezt akarjátok csinálni és azt is akarjátok, hogy őszinte is legyek akkor részegnek kell lennem - mondtam és ez az igazság.

 Niall felpattant majd kiment a konyhába és egy tálcát hozott 8 poharacskával rajta a másik kezében pedig egy üveg whiskeyt.

- Ajánlom, hogy kurva sok mindent tudjunk meg rólad, ha már megisszuk az utolsó üveg Jackemet - pufogott Camill .

- Majd veszek neked másikat - húzta maga mellé Harry a morcos lányt.

- Na, akkor kezdjük is mindenki egyet kérdez, és senki nem válaszol saját kérdésre - mondta a szabályokat Liam.

- Oké, én kezdek. Kinek mi a mottója? Lehet egy idézet, egy mondta vagy akár egy vers is. - mondta Zayn egy olyan "egye fene " stílusban.

- Egy nő sosem elég öreg ahhoz, hogy hülyét csináljon magából - nyögte be Cami fájdalmasan és éreztem, hogy e mögött sztori is van ám. Kíváncsi vagyok, mi lehet, mindig is érdekelt az emberek története.

- Nem vagyok seggfej csak nincs kedvem hozzád - mondta mellőlem Louis

- Őszinte legyek vagy kedves? - vigyorgott Ed kajánul . És záporoztak a különböző hülyeségek, de úgy hogy a végén már mindenki szakadt a nevetéstől .

- Rendben akkor kedvenc idézet,Rose - vigyorgott rám Ed egy "mostmegfogtalak" mosollyal .

- A rózsa VÖRÖS, az ibolya KÉK, 5 ujjam van, a középső a tiéd. - mondtam miközben próbáltam kihúzni a kezemet Louis hátsó fele alól.

- Első részeg estéd, Cami - mondta Niall

- Ed és Harry 17 szülinapján! - mondta némi töprengés után- Azt hiszem...- merengett a semmibe, amin mind nevettünk.

- Jó hagyjuk a szarságokat,Rose ki irt a reggel neked ? - Niall hangjából kihallottam az érdeklődést.

- Lauren, apám egyik barátja. Úgy volt, hogy ma megyünk Floridába - mondtam szemrebbenés nélkül. Pedig ha tudnák az igazat .

- Oda is vitted volna a hitelkártyádat? - kérdezte Cami gúnyosan

- Cami - próbálta Liam csitítani, de közbeszóltam

- Ne , hagyd . Igen , sőt talán vettem volna, egy kávét miközben építjük a házakat a cunami sújtotta embereknek. Tudod, van a sérült egódon túl is - mondtam.

- Rendben, mielőtt a lovak közé csapunk mit mondanál az exednek- nézett rám- barátodnak- majd Andyre és hatalmas csend - titkos szerelmednek, - törte meg Ed a csendet és erősen Camillra fókuszált.

- Két szó, tőlem, csak neked... - kezdem el helyette, úgy éreztem ki kell mentenem. Nem tudom miért, biztos az alkohol.

- Még szeretlek? - tippelt Louis.

- Nem - ráztam a fejem - Rohadj meg - mondtam mire óriási nagy kacagás hangzott a szobában.

Nem tudom mikor, de valamikor kikeveredtünk a kertbe és ott folytattuk tovább.

- Ki az az ember, aki a legjobban ismer titeket? - döntöttem a fejemet a hideg falnak - A galambokon kívül - jutott hirtelen eszembe.

 Miután senki nem válaszolt magamban eldöntöttem, hogy ebbe jól beletrafáltam. Miért is nyitnának felém, mikor én egy kőszívű banya voltam velük.

- Harry - mondta Cami .........

Sziasztok :D
Hatalmas kihagyás után itt lenne az 5.rész :) Reméljük tetszeni fog nektek . Nem lett a legizgalmasabb, de gyorsan dobtuk össze :/ Ígérjük a következő rész már esemény dúsabb lesz :D
Szeretnénk tudni mi a véleményetek . Jól esne pár komi vagy pipa . Köszönjük a 11 rendszeres olvasót . Ti vagytok a legjobbak :D ♥♥

Millió és egy puszi ♥

Deni&Vikk