#1Díj

Sziasztok kedveseim !

 Megkaptuk az első díjunkat, amire nem is számítottunk, szóval eléggé meglepődtünk, és eszméletlenül  örülünk neki. A díjat nagyon köszönjük Alexandrának :D( Előre is bocsi de a 11 kérdést magunkról kihagyjuk )

Szabályok

11 dolog magadról

11 kérdésre válaszolni

11 blogot megjelölni

11 kérdést írni

11 kérdés:

1. Kedvenc íród?
Deni :Komolyabb kedvenc íróm nincs viszont szeretem Leiner Laurát
Vikk: könyv íróm : Simone Elkes bloggerinám : Bettina V , Clarie Styles
Ők a két legnagyobb példaképem .

2. Miért szeretsz írni?
Deni:Mert kiélhetem a fantáziámat
Vikk: Mert itt kiélhetem azokat amit a való életben nem :$

3. Mi a számodra legfontosabb dolog az életedben?
Deni: AZ ÁLMAIM(csupa nagybetűvel),1D,család
Vikk: A családom és a barátaim.

4. Mikor kezdtél el írni?
Deni: Tavaly,július környékén
Vikk: Június 20. lesz egy éve ,hogy blogolok

5. Milyen nagy terveid vannak a jövőre nézve?
Deni:Szeretnék kimenni külföldre,tovább tanulni
Vikk: Tovább tanulni ,megszerezni a jogsim , egy lakásba költözni a legeslegjobb barátnőmmel.

6. Melyik az a hely, ahol legjobban érzed magad?
Deni: Mindegy hogy hol,kérdés az hogy kivel.!
Vikk: A szobám vagy nyáron a kerti hinta ágyam :3

7. Milyen műfajú könyveket olvasol szívesen?
Deni: Love story :3, Fantasy
Vikk:  A nyálas romantikusakat

8. Mit gondolsz arról, hogy a házi kedvencek nyugtatólag hatnak az emberre?
Deni:-
Vikk: Nagyszerű társaságok bizonyos helyzetekben :)

9. Otthon ülő típus vagy?
Deni: Is-is
Vikk: Nem mondanám szeretek kimozdulni.

10. Szereted A Gyűrűk Urához hasonló filmeket/könyveket?
Deni:Aha
Vikk: Megnézem de nem az én világom .

11. Mit csinálsz, ha úgy igazán felidegesítenek?
Deni: Hát,engem nem könnyű felidegesíteni viszont ha valakinek sikerül tuti odacsapok
Vikk: Max hangerőn hallgatom az aktuális kedvenc zenémet

Akiknek küldjük:
http://youandi-onedirectionfanfiction.blogspot.com/
http://1ejszaka-orokke.blogspot.hu/
http://tsnssfanfiction.blogspot.com/
http://latersbaaby.blogspot.hu/
http://whenyouregon.blogspot.hu/
http://bitchfallinlovewiththeangel-pez.blogspot.hu/
http://unforgettable-fanfiction.blogspot.hu/
http://halfaheart34.blogspot.hu/
http://reversed-megcserelve.blogspot.hu/
http://alwaysandforever1dandwe.blogspot.hu/
http://summer09byjustagirl.blogspot.hu/

A kedvenceink :D Nem véletlen kapjátok ♥ Kérdések :
1, Mi miatt kezdtél el írni ?
2,Van valami további  célod az írással ?
3,Ki / mi inspirál az írásra ?
4,Miből merítesz ihletet ?
5,Milyen blogjaid vannak még ?
6,Melyik országba mennél el legszívesebben ?
7,Mit csinálsz legszívesebben mikor nincs semmi dolgod ?
8,Mi a legnagyobb álmod amit valóra szeretnél váltani ?
9,Van kedvenc idézeted/versed ?
10,Mi volt eddig a legbolondabb ötleted az életedben ?:D
11,Milyen filmet/könyvet szeretsz ?

3.Fejezet

Hey sweeties !♥

Egy kicsit hamarabb jelentkezünk mint terveztük . Reméljük nem gond :) Huh azt se tudom hol kezdjem :D Először is nem győzöm hangsúlyozni mennyire örülünk és mennyire hálásak vagyunk az első díjunkért amit Alexandrától kaptunk :D Ez egy hatalmas löketet adott nekünk . Ilyenkor vesszük észre , hogy van értelme írni .( Talán nem is rossz amit írunk ) .Nemsokára azt is kitesszük :))Na és a pipák és feliratkozók száma száma wow :D 6(!!) pipa és 9(!!) rendszeres olvasó :D Levakarhatatlan mosolyt csaltatok az arcunkra , gratulálok :D Itt is lenne akkor a 3. rész . Nem lett nagyon hosszú de , se annyira izgi viszont meg van egy kulcsfontosságú dolog benne ami elég fontos lesz az egész sztoriban ;) Ha sikerül befejezni a 4.rész a hétvégén meg kapunk pár visszajelzést azt is megkapjátok .Tényleg sose határozzuk meg , hogy mennyi pipa vagy komi legyen , de nagyon jól esnek nekünk a rövid kis üzenetek is , ezek biztatnak minket :)

Na de nem is húzom az időt , olvassatok és hagyatok nyomot is ;)

Millió és egy puszi♥

Deni&Vikk

Ajánlott zene

**Rose**

A lány aki egy kicsit erőszakos és akinek a nevét még mindig nem tudom , bár ha minden igaz akkor Camillnak hívják , elkapta a csuklómat és elkezdett a magas,kigyúrt fickó után húzni fel az emeletre.Nem tudom ki ő de nem lehet több 25 évesnél.A szőke haja elől a szemébe hullt,arca borostás,testtartása egy kicsit hanyag a szemei alatt pedig fekete karikák éktelenkedtek.Nem hiszem hogy sokat aludhatott az utóbbi időben.Az elmúlt öt percben kétszer szóltak hogy menjünk fel és hogy állítólag valamilyen főnök vár minket.Most az egyszer nem ellenkeztem és mentem a többiek után.Elől ment a szőke hajú,kék szemű srác akinek fura akcentusa van.Lövésem sincs talán Ír. Utána a fekete hajú,aki mióta itt vagyok a cigit le nem teszi a kezéből,mellette a Justin Bieber hajstílussal rendelkező srác,aki szerintem valamilyen szinten a társaságuk bohóca.A hátuknál a két Styles. Fogalmam sincs hogy mi a másik nevük és azzal is erősen próbálkozom hogy ne keverjem őket össze.Mellettük egy magas,barna hajú barna szemű srác aki valamilyen szinten egy kicsit szimpatikus .Végül pedig a liba sort a maffia csaj és én zártuk.
Ha már ő adhatott nekem."becenevet" akkor én is neki. 
Egy hosszú folyosón mentünk végig,a falak fehérek a plafonon néhol repedések vannak ,pár cserepes virág az ajtók mellett amikre már igazán ráfért volna egy locsolás.Éppen rászóltam volna a csajra hogy ha lehetséges finomabban rángasson mikor a folyosó végén lévő ajtó kinyílt előttünk és betuszkoltak rajta.Egy nagy szobába érkeztünk,gyér fény volt bent,egyik oldalon egy bőr kanapé ami előtt egy kis üveg asztal,a padlón hosszú barna szőnyeg terült végig.Ennyit láttam mivel a többiek előttem álltak
-Hol van ? -csapta meg egy mély és erőszakos hang a fülemet.Gondolom nem örül nekem.Hirtelen elálltak előlem így én farkszemet néztem a testes férfival.Fekete haja kezdett őszülni,fekete szeme sötéten ragyogott,amitől még a szőr is felállt a hátamon és a semleges arckifejezéséből semmit nem tudtam kivenni.Fogalmam sincs mit kellene mondanom ezért csak lehajtottam a fejemet és a cipőmet kezdtem fixírozni.
-Nem esett semmi bajod ? - lágyult el hirtelen a hangja amit nem tudtam hova tenni.Csak megráztam a fejem. Kívül semmi bajom de belül romokban heverek.
-Nézd el a szótlanságát eléggé megviselték a ma történtek és...-kezdte volna a 'megmentőm' de a 'főnök' elcsitította.
-Nem , rendben van , megértem,ülj le -mutatott a kanapéra.Inkább nem ellenkezdtem .
-Elszorítod a kezemben a vérkeringést - néztem fájdalmasan a mellettem álló lányra aki még mindig görcsösen markolta a csuklómat.Tuti hogy belilul.Helyet foglaltam majd kezdetét vette a nosztalgiázás.
-Örülök hogy végre megismerhetlek,nyugodtan tegezz - állt elém.Ez elég furán hangzott,mintha arra kaptam volna engedélyt hogy hozzá szóljak
-Legalább te ha már én nem -mondtam mire ha lehetséges még nagyobb mosoly terült szét az arcán
-Kiköpött olyan hangod van mint az anyádnak - mondta mire a hasam görcsbe rándult.Az utolsó ember akiről ma beszélni akarok az anya.
- Velem ne lelkizz én nem dumálni jöttem.Kajak amíg csöndbe voltál, esküszöm hogy bírtalak - szinte köptem a szavakat.Remélem észreveszi magát és abba hagyja ezt a dumát.
-A temperamentumot pedig apádé.Tényleg hol van Jason ? - nézett rám kérdő tekintettel.Tudtam hogy beszélnem kell majd róla valakinek,de azt reméltem hogy nem ilyen hamar.
-Uh..hát..öh-nem akartam kimondani.Nem állok még készen rá.Tudom hogy gyerekes de így van.Túl sok ez nekem.Apa szavaival próbáltam rávenni magam hogy ne kapjon el a sírógörcs és mélyeket lélegeztem.Ha az élet padlóra küld: -állj fel - mosolyogj - és mondd szépen: "Úgy ütsz, mint egy kislány".A szobában lévők valószínűleg úgy néztek rám mint valami őrültre.Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon.Az az igazság, hogy minden érzés, amivel küzdünk, gyilkos méreg.
-Jason hát ő...ő meghalt- mondta ki az első számú fürtös az igazságot mire a helyiségben lévő emberek még levegőt is elfelejtettek venni.Velem az élen.Meghalt.Meghalt.Meghalt.Meghalt.Ez az egyetlen szó visszhangzott a fejemben és sehogy nem tudtam kiverni.Meghalt.
-Bassza meg -ordította el magát a 'főnök' és hirtelen nekiment az egyik szekrénynek ami azonnal felborult.És ha nem állok fel akkor egyenesen rám.
-Hé, én nem szeretem a lányt viszont fejezd be mert megijeszted -mondta a mellettem álló lány ,mintha itt sem lettem volna.
- Engem nem kötelező szeretni .. Csak annyit kérek, ha már utálsz azt szépen csendben csináld, mert nem vagyok kíváncsi rá ..-fordultam felé és amit mondtam úgy is gondoltam
-És te végig nézted ? -csuklott el a hangja a 'főnöknek' mintha éppen a sírás határán lenne.Ha ez a nagydarab ember képes elbőgni magát itt előttem akkor tuti hogy apa fontos volt neki.Csak bólintottam.A hozzánk közel állók halála nyilvánvalóan erős történés, de nemcsak a veszteség okán, hanem azért is, mert minden halál kimerevíti, a maguk visszavonhatatlanságában kinagyítja mindazokat a tetteket vagy mulasztásokat, legyenek azok bár csak gesztusok, amelyekkel a halotthoz életében kapcsolódtunk. Azok az emberek, akiknek vannak saját halottaik - akiket nem csak eltemettek, de meggyászoltak -, hordozni fogják halottaik múltját, az az övékbe beépül - talán még erősebben, mint a sajátjuk. Az, aki hozzá közel álló embert eltemetett, többé már nem egészen az, aki előtte volt.Sok jó ember maga is meghal kissé, amikor elveszít valakit.
-Az anyukáddal mi van ? -meresztette rám tengerkék szemeit a szöszi.
-Megtennénk hogy nem a halott szüleimről beszélünk ? -csattantam fel, viszont mikor visszanéztem rá bűntudatom támadt.Elvégre is nem az ő hibája -sajnálom hogy ráförmedtem én csak ...-
-Ne parázz,minden oké - villantotta meg fehér fogsorát.
-Igazad van sok minden van amiről beszélnünk kell - mondta a magas férfi majd visszaült az asztalához - Tudod az apád több éve hűséges tagja az északiaknak , azaz nekünk ezen kívül nagyon jó barátom volt .Jól ismertem az édesanyádat is , tudod ők ketten nagyon szerették egymást . Aztán pár évvel ezelőtt történt az a szörnyűség most meg ez.Nem lehet neked könnyű . Sajnálom .
- Nem kell engem sajnálni ! - mintha azt mondtam volna hogy nem akarok a szüleimről beszélni
-Mikor megszülettél nagy csaták voltak itt Londonban,a déliek és az északiak között.Sok jó emberem meghalt abban az időben és a megbízhatóbb emberemre kellett bíznom a kincsünket.Apád adott neked egy medált,nem tudom emlékszel-e rá ezüst,kerek...
-Ezért van ez az egész,egy nyakláncért ? - néztem rá hihetetlen kedve .
-Nem - rázta a fejét - Hanem azért ami benne van,szeretnénk ha ezt visszaadnád nekünk .
- Hát azzal lesznek egy kis problémák -kezdtem el csavargatni el a hajamat.Mindig ezt csinálom ha ideges vagyok.
-Hogy érted ezt ? - szinte láttam rajta hogy próbálja visszafogni magát hogy ne ordítson velem .
-Úgy hogy fogalmam nincs hogy hol van - milyen más értelemben lehet ezt érteni?
-Mi az hogy nincs meg ? Jó hogy arra van időd hogy az ellenséggel barátkozz -csapott idegesen az aszaltra mire a szobában szinte mindenki összerezzent.
Viszont én kezdtem egyre idegesebb lenni.Ki a fasznak képzeli ez magát ?Mi baja van ma mindenkinek velem ? Először az egyik Sytles mert meglőtték állítólag miattam , most meg ő .
-Ne haragudj de a véleményedre jó magasról teszek és ki vagy te, hogy bíráld az életet amit éltem?Nincsen szükségem szemrehányásra .Főleg nem egy idegentől .Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. De mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg arról, hogy a Te kezeid teljesen tiszták. Nem ismersz! Nem tudod mire vagyok képes!- mondtam szinte ordítva- és honnan tudjam hogy te vagy éppen ti nem fogtok átbaszni ? Nekem semmi garanciám erre . Honnan tudjam hogy miest oda adom nektek azt az istenverte nyakláncot nem öltök meg ?    Egyszerűen fogalmad sincs min mentem keresztül, mit éltem át mit láttam és mit halottam! - a szeme sarkában összefutottak a nevető ráncok innen tudtam hogy szórakoztatom. 
Szemtől-szemben álltunk egymással,viszont nem szólalt meg. Nagyon is komolyan beszéltem.Ideges voltam,fáradt és fájt.Minden fájt.Anya emléke az , hogy apa végleg itt hagyott , Joe ,ez a nyaklánc dolog ,fogalmam sincs hogy hol fogok lakni . Semmi pénz nincs nálam se ruha vagy akármi fontos dolog .Hol aludjak? Egy Hotelben pénz nélkül?Lemondóan beletúrtam a hajamba és hátra léptem. Túl fáradt vagyok most egy veszekedéshez.Sok volt ez így nekem.
-Igazad van, sajnálom ,egyszerűen nem hiszem el hogy Jason meghalt .
 Én sem -tettem hozzá gondolatban.
-......Camill menj el vele vásárolni,vegyetek mindent amire szüksége van,aztán vigyétek haza.-sóhajtott egyet majd az ajtó felé mutatott -Várj,ígérd meg hogy gondolkodni fogsz a nyakláncon - nézett rám .
- Ígérem - mondtam majd majd most a bukóbbik Styles elkapta a kezemet és kirángatott az ajtón le , egészen a földszintre.
-Ezt egyszer már eljátszotta a barátnőd - mondtam majd kirángattam a kezemet a szorításából és levágtam magam a kanapéra a szőke gyerek mellé.
-Eszednél vagy ? Vele nem beszélhetsz így és...-szidott volna le  ,de közbe szóltam .
-Ne strapáld magad , majd szólok, ha a fejemben a süket duma nyomot hagy -néztem a szemébe ami szinte feketén izzott a dühtől .
-Te mindig ilyen flegma vagy ? - nézett rám a fekete hajú srác , szájából kivéve az újonnan meggyújtott cigijét.
-Nem vagyok flegma, se bunkó, csak nincs kedvem hozzátok-mondtam figyelmen kívül hagyva a- talán Harry - gyilkoló tekintetét .
-Na rendben,a hercegnővel megyünk vásárolni ki jön velünk ? - váltott hangnemet a maffia csaj.
Hadd ne mondjam a srácok ölték egymást hogy velem töltsék a délutánt.Remélem érezhető az irónia.Azért ez a kis akció megmosolyogtatott.Már éppen kimentünk az ajtón mikor egy hang utánunk szólt
-Majd én - mondta a kedvesebb  Styles. Valamikor csak kiderül hogy a kettő közül hogy is hívják. Igaz a számomra nem fontos neveket nehezen jegyzem meg .Egy jól hallható sóhaj szaladt ki a számon.
-Mi van,tán nem megörültél hogy nem leszel velem egyedül egy kocsiban ? -kérdezte Camill - Ne félj nem ölök embereket , csak ha az a feladatom - kacsintott mire az ütő is megállt bennem . Félve mentem ezek után utánuk.
Viszont az állam leesett mikor beült egy méregdrága AudiR8-asba
-Szép kocsi -szedtem össze egy kedves mondatod ami hatására ezer wattos mosolya lett.

-Ő az én szemem fénye -simított végig a motorháztetőn .
A bongyorka beült az anyós ülésre gondoltam akkor én bevágom magam hátra
-Őszinte legyek vagy kedves ? - erre csak egy ''olyat is tudsz?'' mondatot kaptam ami megmosolyogtatott - Még is honnan futja neked egy ilyen kocsira .
-Á ezt Harrytől kaptam a születésnapomra -indította be ezt a csodát.
- Persze én csak egy boldog születésnapot kártyát kaptam tőle -pufogott a kettes számú Styles .
Akkor a full köcsög Harry és a kevésbé köcsög valami E betűs . Azta Rose te egy zseni vagy -dicsértem meg magam.
Még mindig fogalmam sincs hogy merről jöttünk vagy hogy merre megyünk,de őszintén nem is érdekel.Valamilyen hihetetlen okból kifolyólag azt hiszem megbízhatok bennük.Az út az én részemről csendesen telt,viszont ők elől beszélgettek.Sejtésem miszerint Camillnak hívják beigazolódott és azt is megtudtam hogy a srác neve Eddy .Egy nagy bevásárló központ előtt álltunk meg és őszintén most semmi kedvem nem volt itt dekkolni.Sok mindenkit ismerek és nincs hangulatom most a csevegéshez. Camill leparkolta a kocsiját majd már kiszálltunk mikor az egyik csávó odaordított neki.
-Figyelhetnél jobban is cica, majdnem elütöttél - röhögött össze a haverjaival egy olyan 16 év körüli srác
-Ha nem tetszik ahogy vezetek tűnés a járdára - mutatott be nekik Camill ,és mióta ez az őrület elkezdődött először nevettem fel.
Ő aztán nem sok mindentől fél. Ha nem így ismertem volna meg talán még jó barátok is lehettünk volna.
A Zarától kezdve egészen a Targetig a Chanelen át minden boltot végig jártunk és soha nem hittem hogy ezt fogom mondani viszont el akarok innen tűnni.
-Úristen, egy életre elegem van a ruhákból - borzongott Eddy látványosan miest kiértünk a bevásárló központ ajtaján.
-Még nekem is - mormoltam alig hallhatóan de tisztában voltam vele hogy mind a ketten hallották .
-Hangulat gyilkosok vagytok -förmedt ránk Camill- Komolyan Edward se te se Harry nem tudok normálisan öltözködni nélkülem . Ha nem lennék egy cirkusz már befogadott volna titeket .
Ezen hangosan elröhögtem magam ahogy Edward is . Majd a srác egy hatalmas cuppanós puszit nyomott a lány arcára . Aranyos volt, lehet együtt vannak ? Tény Camill a maga módján szép lány , és Edward hát mit nem mondjak lányok titkos álma.
Már kezdett alkonyodni és a levegő is lehűlt ezért érthető módon kezdtem fázni.
-Most hova megyünk ? - hajoltam az első két ülés közé
-Egy helyre - és Camill ennél többet nem volt hajlandó mondani.
Egész út alatt az ablakon bámultam a fákat amelyek mellett elhaladtunk, és kissé féltem is mert Cami rohadt gyorsan vezetett viszont nem szóltam semmit.A csaj jól megjáratta a kocsiját ,hegyen-völgyön,bokron keresztül mentünk,és úgy éreztem mintha valami erdőben kocsikáznánk.Ha nem is, tuti hogy London valamelyik eldugott részén laknak.Valamikor elaludhattam mert arra keltem hogy a fejem óriásit koppan az üvegen majd a motor leáll.Egy nagy ,emeletes ház előtt álltam....

2.fejezet

Hey girls :D

Azt se tudom , hol kezdjem . Először is köszönjük a 6(!!) rendszeres olvasót . A komikat , amiért nagyon boldogok vagyunk . Na és a pipák száma :D Iszonyatosan örülünk , hogy tetszik nektek a blog . Ti vagytok a legjobb olvasók . Nem is kívánhatnánk jobbakat . Hát itt is lenne a második rész . Nekem ( Vikk) vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatosan . Nem vagyok vele annyira megelégedve :/ . Szóval nagyon kíváncsi lennék a ti véleményetekre :) Örömmel várunk hideget, meleget . 

Ha tetszik a blog komizz , pipálj iratkozz fel ;) 

Millió és egy puszi 

Deni&Vikk♥

2. fejezet 

Ajánlott Zene

**Rose**

Öt másodperc  elteltével egy kéz ragadott meg és állított a lábamra, pofon vágtam és menekülni akartam mikor rekedtes hangján megszólalt.

-A picsába - fogta az arcát- csak segíteni akarok.

Még mindig remegtem, az elmúlt fél óra eseményei miatt.

Ne bízz senkibe - vízhangzott a fejembe  apám utolsó mondata. Alig láttam valamit a sötétség miatt, így az előttem álló srácot se tudtam nagyon szemügyre venni. Annyi biztos, hogy vagy 2 fejjel magasabb nálam. Széles vállait egy kapucnis felső fedte, fején egy sötét színű sapka, hosszú lábait egy itt-ott szakadt sötét farmer takarta el, majd  végül egy pár bakancsba tűntek el a lábfejei.

- K-ki vagy te?- remegett meg a hangom.

-A felmentő sereg - villantotta meg a tökéletesen fehér fogait.

Még ő lépett egyet felém én abban a pillanatban hátráltam . Ezt eljátszottuk párszor még ki nem értünk a fák takarásából . Akkor a hold fénye megvilágította az arcát . Wow nem semmi . A tekintetem találkozott az ő gyönyörű zöld íriszeivel . Igazán férfias arcvonásai elkápráztattak . Észre se vettem , hogy milyen sokáig tanulmányozom az arcát , csak amikor egy önelégült vigyor jelent meg az arcán .

- Ha kibámultad magad - lépett közelebb - el is indulhatnánk - ragadta meg a kezem. Viszont még időben sikerült kirántanom a szorítása alól.

- Nem megyek veled sehova - meglepődve húzta magasba a szemöldökét, sőt még én is meglepődtem saját bátorságomon.

-Rose ne játsszuk ezt - emelte fel a hangját. Az előbbi nyugodt énje eltűnt, egyre jobban fokozódott benne a harag.

- Honnan tudod a nevem? - majd újra hátrálni kezdtem.

- Tudom és kész - még jobban ideges lett - Hol az apád? El kell húznunk innen a déliek közül szinte mindenki itt, van.

Déliek? Miről beszél? Honnan ismeri az apámat . Apa , gondolatára újra könnyek szöktek a szemembe , de erős leszek . Soha se látott sírni senki . Nem is most fogom elkezdeni .Gondolkodás nélkül megfordított és kezdtem sprintelni minél messzebb az ismeretlentől . Csak hangos szitkozódását hallottam , gondolom nem számított erre a lépésemre . Ilyenkor bánom , hogy ellógtam a tesi órákat , valami pocsék futó vagyok . Egyszer pillantottam vissza , és láttam , hogy követ . Ha lehet azt mondani még gyorsabb tempóra kapcsoltam , mint akit puskából lőttek ki . Utoljára vissza néztem , de hirtelen neki mentem valaminek vagyis pontosabban valakinek . Mivel egyáltalán nem számítottam erre hatalmas puffanással landoltam a földön . Sajgott minden porcikám . Legszívesebben felordítottam volna fájdalmamba . Majd mikor felnéztem Joe vigyorgó képével találtak szembe magam . Lehajolt pont , hogy a fejünk egy szinten legyen .

- Mondtam, hogy megtalállak - automatikusan húzódtam el tőle - Na, cica ne menekülj - rántott fel magához - Tervinek vannak még veled.

- Engedj el te szemétláda - kapálóztam, erre ő pedig szorított a fogásán - Utolsó rohadék vagy. Megbíztam benned. Azt hittem jelentek neked valamit.

- Teljes mértékben igazad van édes- simította meg az arcom, majd a fülemhez hajolt - Néhány gyors menetet. Pont ez volt a feladatom. Az ujjam köre csavarni téged.

Szavai olyanok voltak számomra mintha ezer kést szúrtak volna a szívembe .Bár nem tudom , mit is vártam tőle ezek után . Hülye voltam , hogy akkor oda adtam magam neki Hirtelen rángatni kezdett a kijárat felé , na most biztos meghalok .Már bánom , hogy elszaladtam attól a sráctól .Össze rezzentem amikor egy golyó puffant közel hozzánk .Joe megállt és nem mozdult .

- Mendler engedd el a lányt - hallottam az ismeretlen ismerős hangját, aki elől elszaladtam.

-  Oh, csak nem a nagy Styles személyesen? Mert mit csinálsz, ha nem?- nevette el magát rosszindulatúan, majd a mondat végén megrángatott engem.

- Hidd, el vannak ötleteim - mosolygott ő is .A következő pillanatban , pedig egy újabb golyó repült felénk .

Amilyen gyorsan csak tudtam elhúzódtam Joe közeléből .Szerencsémre annyira lefoglalta a saját testi épsége , hogy nem nagyon figyelt rám .Az ismeretlen hamarabb kapcsolt és felém kezdett közeledni . Most nem , hátráltam tőle , valamiért biztonságosabban éreztem magam , ha ott van mellettem . Csuklómnál fogva húzott maga után egy sötét kocsi felé . Lehet nem kellett volna követnem , de abban a percben úgy éreztem ez a helyes . Helyet foglalt a vezető ülésben még én hezitáltam ,hogy beüljek-e a kocsiba vagy ne ?

- Rose - kiáltott rám.

Határozottsága miatt felrántottam az ajtót és gyorsan becsaptam magam után . Hatalmas gázzal , indult el az autó .Mindig is utáltam száguldozni , mert anya autó balesetbe halt meg 10 éve . Kapaszkodtam az ülés két oldalában , csukott szemmel próbáltam lenyugtatni magam . Ez csak egy rossz álom . Pár perc és megszólal a telefonom és újra iskolába megyek . Apa mosolygós arca fog fogadni a konyhába , és majd csak nevetünk ezen az egész butaságon . Viszont egy hangos csattanás , zavarta meg az álomvilágomat .Majd vissza csöppentem a kegyetlen valóságba . Ekkor bizonyosult bennem , hogy nem egy rossz álom .

- A kicseszett életbe - káromkodott a zöld szemű ismeretlen.

Még jobban a gázra taposott, szinte bele préselődtem az ülésbe, rettegtem. Észre vehette rajtam, mert lassított egy kicsit, mikor már eléggé elhagytuk a házunkat.

- Ígérem, visszajövünk az apádért - emelte rám a tekintetét.

Könnyek gyűltek a szemembe  annak ellenére is, hogy megígértem magamnak azt, hogy senki sem fog látni, sírni.

- Nem kell - töröltem meg a kézfejemmel a szemem , mert nincs szükségem együttérzésre , többet nem fogok nyafogni - Az a ribanc lelőtte - éreztem, hogy mérhetetlen düh és szomorúság önti el a testem. Sosem szerettem Suzant , mindig is éreztem azt a bizonyos rossz érzést vele kapcsolatosan . Folyamatosan titkolózott , de akkor azt hittem van valakije .

Hallottam, ahogy a mellettem helyet foglaló személy káromkodások sorát regélte el. Akkor ő ismerte az apámat, ő is benne lenne abba a bizonyos társaságban? De olyan fiatalnak néz ki, maximum egy évvel lehet idősebb nálam. Rá pillantottam, hirtelen megláttam a felőlem lévő vállánál egy foltban sötétebb lett a felsője.

- A v-vállad - remegett meg a hangom. Sosem bírtam a vért, mindig az ájulás szélére visz.

- Az a rohadék meglőtt. Mert neked pöcsölni kell .

Ez most komolyan azt mondja az én hibám?...

~Camill~

- Egy istennő vagy Cami - dicsért meg a Niall ahogy letettem elé a kért szendvicsét, mire csak a fejem ráztam.

- Erre csak most jöttél rá haver - csapott enyhén a fenekemre Zayn egy huncut mosoly kíséretében.

Több mint 3 éve vagyok egy csapatba ezekkel a fiúkkal. Már észre se veszem az ilyen cselekedeteiket. Mert mindig is olyanok voltak nekem, mint a testvéreim. Pontosítok nem mindegyikük.

- Ésszel fiúk - hallottam meg egy számomra ismerős hangot, ami hatására mosoly jelent meg az arcomon.

- Edward tudod, hogy csak húzzuk az agyát - jelent meg az ajtóban Liam .

Az én pótbátyám , még mindig szúrós szemekkel figyelte őket az ajtónak támaszkodva . Ő mindig is jobban figyelt rám, mint a többiek . Igaz vele és Harryvel együtt nőttünk fel . Tényleg Harry , már több mint 2 órája itt kénen lennie Jasonnel és a lányával . Ah , hogy is hívják ? Nem jut eszembe, pedig tegnap még tudtam. A mosogatógépet becsukva sétáltam oda hozzá és nyomtam egy apró puszit az arcára. Nálunk ez már megszokott dolognak számított. Mikor újra rá néztem, mosolygott, imádom a mosolyát. Erre ő a vállamnál fogva magához ölelt. Mikor elváltunk egymástól, ellökte magát az ajtótól és ő is a konyhába indult. .

-Eddy - szóltam utána - Tudsz valamit a bátyádról?- mire csak nem legesen rázta a fejét.

-Harry már nagyfiú tud magára vigyázni - jött be Louis.

Tisztában vagyok vele nagyokos, mellette voltam 15 éven keresztül. Akkor is féltem , mert sokat jelent nekem . Elő vettem a kedvenc bögrémet és készítettem magamnak egy teát . Általában le nyugata  , remélem most is hatással lesz rám . Éppen , hogy helyet foglaltam a bőr kanapénkon , amikor Louis és Zayn vágódott le mellém . majdnem kiverték a kezemből a poharat . Niall beült a fotelbe és magához vette a távirányítót . Céltalanul kapcsolgatta a csatornákat még meg nem állt valami foci meccsen . Tökéletes mondhatom . Liam a földre ült és a telefonját bújta . Gondolom az én drágalátos barátnőmmel beszélget . Először elleneztem a kapcsolatukat mert még is Liam élete veszélyes , ahogy az enyém is . De ha két ember szereti, egymást ki vagyok én , hogy ezt megakadályozzam ? Elmélkedésemből az ajtó csapódása zavart meg, majd egy lányt lökdösött be rajta Harry. Jaj ne, ideges ergo hisztis, valami nem úgy sikerült, mint ahogy tervezte.

- Figyeljetek rá - lökte közénk a lányt. Majd elindult a lépcső irányába fel a főnökhöz.

- Neked is, szia, haver - integetett Louis neki, mire bemutatott neki - Szeretete határtalan - fordult vissza a TV-hez.

A lány még mindig megszeppenve állt ahol Harry hagyta. Senki sem figyelt rá, kivéve Zayn . Számára minden lány friss hús . Gondoltam majd segítek szegény csajon és a szárnyaim alá veszem . Ahogy felálltam a fiúk közül , kirekedtek a szemei . Mi lehet rajtam annyira meglepő . Elkenődött a sminkem ? Rossz a ruhám? Vagy leettem magam? Vagy lehet eddig csak észre sem vett .A fejemmel intettem neki , hogy jöjjön, de nem vette az adást .

- Lennél kedves utánam fáradni? - tetem fel egy illedelmes kérdést, mire az egyik szemöldöke felszaladt, de nem válaszolt.

- Te hozzám beszélsz? - flegmázott.

- Nem Chris Hemsworthoz - forgattam meg a szemeim - Persze, hogy hozzád.

Elindultam a konyha felé , nem is figyeltem követ vagy sem .Sose szerettem az elkényeztetett lányokat , ő meg tipikus példája rájuk . Igazi kis hercegnő , á meg is van , ez lesz a neve . A konyhában Edward még mindig ott volt , a teflonját babrálta . Le sem tagadhatják Harryvel egymást , rájuk igaz a mondás . Olyanok mint két tojás , de csak kívülről . A személyiségük teljesen más , főleg Harrynek amióta itt van .

- Te már megint itt vagy?- förmedt rá a mellettem haladó lány.

Meglepődtem, nem is kicsit. Honnan ismerik egymást? Eddy is értetlenül kapta fel a fejét és húzta fel az egyik szemöldökét . Majd kérdően rám nézett , mire csak megvontam a vállam .Ránéztem, és ha szemmel ölni lehet, szegény Edward már halott lenne . A csaj szemei szikrákat szórtak , az a mérhetetlen düh sugárzott.

- Találkoztál már magaddal? Nem vagy egy kedves ember. Idehurcolsz, és utána oda dobsz nekik?- vágta csípőre a kezét.

Istenem  azt hiszi, hogy Harryvel beszél. Én hülye, nem is gondoltam erre. Számomra annyira természetes, hogy ikrek. Alig bírtam vissza tartani a röhögésem, pedig már nagyon kikívánkozott. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle.

- Utálsz engem, de nem ismersz. Milyen cuki- folytatta a lány .

Camill tarts még vissza , nehogy pofán röhögd . Azt se tudtam , hogy takarjam az arcomat .És szegény Eddy feje , anyám .Na, jó ne bírom tovább , hangosan elröhögtem magam . Még a könnyeim is kifolytak , fájt a hasam .

- Mi olyan vicces ezen?- förmedt rám a hercegnő kisasszony.

- Már bocs hercegnő- töröltem le egy könnycseppet- De ki kell ábrándítsalak .

-  Hercegnő? Van nevem is Rose - köpte a szavakat. Hát persze így már minden világos. Akkor ő lenne Jason lánya.

- Rose ezt a kis prédikációt még egyszer el kell ismételned - fogott el újra a nevethetnék,- Mert rossz embernek mondtad el .2 van belőlük - mosolyodtam el .

Az álla leesett , és értetlen arcot vágott .Hát általában mindenki így szokott reagálni . Igaz nekem nem új ez a dolog . Majd Eddy telefonja megcsörrent és se szó se beszéd kiviharzott , biztos valami , fontos .Nem akartam bunkó lenni ezért megkérdeztem a hercegnőt ,hogy kér-e valamit .

De még mindig enyhe sokk hatás alatt van még . Leültem az asztalhoz és onnan figyeltem . Nagyon hasonlít Jasonre , le se tagadhatná . Szerencsés , hogy ismeri az apját ez nem mindenkinek adatott meg .

- Hercegnő , nem ülsz le ? - mosolyogtam.

Vonakodva , de helyet foglalt velem szembe . Sokáig néztünk farkasszemet ,egyikünk sem szólalt meg .Nem sokkal lehet idősebb nálam , talán egy idősek is vagyunk . A szemeit Jasontől örökölte, ahogy a heves természetét is . Ugyan olyan hirtelen haragú , csak ők hamarabb beszél, mint gondolkozik .Rengeteg mindent mesélt róla az apja . Vajon ő hol lehet ?

- Most komolyan itt fogunk szobrozni? Még a nevedet se tudom- törte meg a csendet. Majd abban a pillanatban nyílt az ajtó és Niall szőke buksija bukkant fel.

- Cami a főnök azt üzeni, hogy intézd, el Harryt utána vele együtt gyere fel - biccentett Rose felé, majd azzal a lendülettel is tűnt.

Intézzem el Harryt? Na jó lehet én vagyok a lelkileg szőke de nem vágom mit akar .Annyira örülnék ha néha érthetően beszélnének . Komolyan ezek a félszavas megoldások néha a sírba visznek .

A mi "szakmánkban" az elintézni 90% azt jelenti , hogy kinyírni . Mivel London egyik legnagyobb bandájának tagjai vagyunk . Felálltam a helyemről és újra elindultam a közös helységünk felé . Rose egyből követett engem , majd együtt léptünk be a helyiségbe . A fiúk még mindig ugyan abban a helyzetben voltak ahogy itt hagytam őket . Annyi kivétellel , hogy csatlakozott a két Styles is .Most értettem meg igazán miért is kell "elintéznem" . A bal vállán a  fehér felsője tiszta vér volt . 

- Tud magára vigyázni mi? - fordultam Louis felé, aki vigyorogva bólintott egyet. Majd gyilkos tekintettel meredtem újra az "áldozatom" felé.

- Nyugi Camill megmarad - bokszolt a  vállába az öccse. Mire fájdalmasan felszisszent.- Bocs bro .

- Ha még egyszer valaki azt meri mondani, hogy bocs, esküszöm, orrba vágom-, förmed rá Harry.

- Rose ülj le egy perc és jövök - közöltem vele majd elindultam az elsősegély dobozért. Megvan miért is volt hisztis Harry , viszont még mindig kérdéses mi is történt ? Hol van Jason ? Visszatérve egyből a sérült felé vettem az irányt, aki teljesen el volt merülve a meccs nézésébe. Elé álltam ezzel jelezve, hogy jó lenne, ha rám figyelne. Próbált a csípőmnél fogva arrébb tolni, de amikor már harmadszor álltam vissza elé, egy huncut féloldalas mosollyal nézett fel rám. Ezzel egy kicsit mindig levesz a lábamról. De nem most nem fogja megúszni  .

- Vedd le a pólód- néztem rá egy picit mérgesen, mire még nagyobb mosolyra húzódtak az ajkai.

- Hmmmm Cami itt mindenki előtt szeretnéd? - csúszottak fel a kezei a combjaimon, mire én azokra egy kurva nagyot rácsaptam.

- Harold mondtam valamit - erre a kijelentésemre halk kuncogásokat hallottam a fiúktól és még Rostól is . Mindenki tisztában van vele , hogy utálja ha így hívjuk . A sejtésem be is igazolódott , a mosolya egyből eltűnt és már az ő zöld íriszei is mérgesen néztek bele az én kékeimbe . Nem szakította meg a szemkontaktust csak akkor amikor eltávolította magáról a felesleges textil darabot . Majd újra morcosan nézett rám , ami engem kissé megmosolyogtatott . Tény , hogy haragszom rá nem is kicsit , de attól még mindig ugyan úgy imádom . Kinyitottam a dobozt és kivettem belőle egy kisebb adag vattát és a fertőtlenítőt . Már éppen áztattam ás az anyagot , amikor megéreztem , hogy a felsőm felhúzódik , majd valami puha csikizte a hasamat. Lenéztem és Harry feje tűnt el , majd meleg leheletét éreztem a hasamon . 

- Harry drága, te mit csinálsz?- vontam kérdőre.

- Még nem tudom - vont vállat - Majd meglátom - motyogott a hasamba.

Komolyan egy óvodás is éretten viselkedik, mint néha ő. Elég furán nézhettünk ki mert mindenki hatalmas nevetésbe tört ki . Louis szó szerint a  hasát fogva fetrengett , ahogy Niall is .Próbáltam nem törődni velük és a sebes vállú haveromra figyelni . Jó a seb nem mély , éppen csak súrolta de akkor is csúnya . Szép lassan érintettem a hideg folyadékos anyagot a napbarnított vállához és töröltem le róla a vért . Majd egyre közelebb kerültem a sebhez . Egy újabb adagot nedvesítettem meg és kezdtem előröl ugyan azokat a mozdulatokat . Elértem közvetlen a seb mellé , mire egy félhangos morgást majd erős fájdalmat éreztem a hasamnál . 

- Te idióta - csaptam a fejére - megharaptál.

- Igen, és ha fájni, fog megint megfoglak - kacsintott.

Már csak nevetni tudok azon mennyire hülye . Szerencsétlenségemre még , párszor belém harapott , aminek tuti nyoma marad . Szépen bekötöztem a sebét és kihúztam a fejét a felsőm alól . Brian jött le és szólt nekünk , hogy a főnök már nagyon vár minket , szóval siessünk . Hát ő nem egy türelmes ember , nem szereti ha megvárakoztatják . Mind egyszerre pattantunk felé és indultunk el , én húztam magam után Roset .

 Harryt meglőtték, Jason nincs itt és a főnök beszélni akar velünk. Ez nem jelent jót....

1.fejezet

Hey guys ! :D
Huh tegnap raktuk ki a prológust de már van 4(!!) rendszeres olvasónk :D! És pár pipánk is :))És komink is :D Nagyon örültünk , jó érzésekkel tölt el ez minket . Nem hiszitek de ez adja a legtöbb erőt és kedvet a részek írásakor :D
Hát itt is lenne az első rész :D Egy kicsit hosszúra sikerült de reméljük tetszeni fog nektek . Próbáltuk minél izgisebbre és eseménydúsabbra elkészíteni :D

Millió és egy puszi♥
Deni&Vikk

**Rose**

~Ajánlott zene~

Az utolsó osztályfőnöki óra sehogy nem akar eltelni.Ahogy körülnéztem a teremben észrevettem hogy nem  én vagyok az egyetlen aki percenként nézi a tábla fölötti órát,és szomorúan konstatálja hogy még mindig nem telt el az órafele se .

Hulla csendbe várjuk a csengő felszabadító hangját.Még az óra egyenletes ketyegését is lehetett hallani,ami 4 óra 10 percet mutat.A két nagyokos Kay és Pete,még reggel megbütyköltek.Most 2 óra lesz 10 perc múlva ,abba reménykedve hogy majd a tanárok beveszik.Mert,igen ma is volt tanítási napunk,de a tanáraink elég lazák és okosak,tudják hogy nem bírnának velünk,és amúgy is utolsó nap ezért egy "foglaljátok el magatokat'"mondattal békén is hagytak minket.Persze ezalatt mindenki mást értett. Pete és Kay egész nap egymással sms-eztek(???),Joe bedugta a fülébe az ipodját és padra hajtott fejjel egész nap aludt,Ashley a padja mellett lévő konnektorba dugta a hajsütőjét(!!!) és a haját csinálta.Igen mi egy igen furcsa csapat vagyunk így együtt. Ashley többször is felordított,mert megégette magát.Mikor mondtam neki hogy menjen távolabb  fogta magát és székkel együtt arrébb ült.Én arra gondoltam hogy a hajsütőt tartsa távolabb,de nekem így is jó.Nem lehet mindenki okos,még jó hogy én nem ebbe a kategóriába tartozom.Vannak a buták és népszerűtlenek.mint például a fél osztályom ,szerencsétlenek.Aztán vannak a buták és népszerűek mint Ashley ,és  vannak az okosak és a népszerűek mint én.Stefan kitette a laptopját a padra és Facebookozott de valami nagyon titkos lehetett mert nem nézhettem meg.Annyira nem izgatott.Legvégül pedig maradtam én.Én azon agyaltam hogy az új cipőmmel milyen ruha passzolna.Persze nem csak ennyien vagyunk az osztályban csak a többiek totál láthatatlanok.Egy szóval lúzerek. Gondolatmenetemet a tanár hangja szakította meg.
-Rose,kedvesem,aranybogaram,nem zavar hogy én itt beszélek? -nézett rám egy gúnyos vigyorral.
Én pedig jól nevelt diák lévén visszamosolyogtam.Mondhatom nem igazán örült neki,és a feje már kezdett lilulni az idegességtől.Korábban kell kelnie ahhoz hogy engem megalázzon.Amúgy meg nem baj hogy a többiek sem figyelnek .Ááá,dehogy,de csak rám kell szólni.Nem nagyon szeret engem.De nem is baj,mert az érzés kölcsönös.
-Nem,tessék csak nyugodtan,éppen befejeztem-majd lazán becsavartam az ezüst színű körömlakkomat és a táskám mélyére süllyesztettem.
Az egész osztály zengett a nevetéstől,a tanár pedig már nyitotta a száját hogy valami 'frappáns' választ adjon mikor nyelt egyet és olyan történt amilyet eddig még nem láttunk.Kétszer is megnéztem,megtöröltem a szemem hogy talán rosszul látok.De nem,nagyon is jó a látásom,az ofő szeme könnybe lábadt.Aha,csak szerintem  most esett le neki hogy mind átmentünk , végre megszabadult tőlünk.Az ofő még nagyba beszélt amikor véget ért a visszaszámlálásunk,és hála a jó égnek kicsöngettek.Felálltam,majd felkaptam a fekete Chanel táskámat és a cappuccinomat,amit még múlt szünetben hozott nekünk egy alsóbb éves,szemüveges sráca a starbucks-ból. Stréber a gyerek és képes bármit megcsinálni azért hogy a nagymenőkkel vagyis velünk ülhessen,és ezt mi rendesen ki is használjuk.Mert miért ne?Miest felálltam Joe ott termett mellettem és átkarolta a vállam majd megvártuk még Ash bajlódik a hajsütővel,mikor pár perc után még mindig nem tudta kihúzni megkérte Kayt hogy segítsen már neki,ami így utólag visszagondolva nagyon rossz ötlet volt,mert kihúzták a konnektort is.Az ofő dühöngött hogy fizessük ki,de mi csak jó nyarat kívántunk neki és eliszkoltunk.Éppen Pete egyik csajozós dumáján röhögtünk a suliból kifelé menet,mikor Joe nyúlt a kilincs után hogy kinyissa előttem az ajtót,ami hirtelen kicsapódott kiverve ezzel a kezemből az italomat egyenesen a felsőmre
-Istenem,ez eredeti Chanel,nézz már a szemed elé-ordítottam el magam idegesen.
Nem a pénzről van szó majd kérek apától de 2 órán keresztül kerestem ezt a blúzt.
-.....miért vagyok olyan szerencsétlenekkel körülvéve mint te?-kérdeztem inkább magamtól és rámutattam a fogszabályzós,szemüveges lányra.Hát,nem egy világi szép.Bottal sem piszkálnám meg.
-Na,mi van elvitte a cica a nyelved legalább kérj bocsánatot-mondta Pete.
-Bo-bo-bocsánat-dadogott valamit.
Az eszem megáll,mit képzel ez a csitri magáról?Csak egy szavamba kerül és élete végéig ki lesz közösítve.Idegesen fújtatva arrébb löktem az útból,majd megindultam a kocsim felé. Ash,Kay és Pete beültek Joe kocsijába ő pedig jött velem.Miután bevágtam magam hátra,ő beült előre és szó nélkül kivette a kulcsokat a kezemből,majd beindította a kocsit és elindultunk hozzánk.Közben én lekaptam a felsőmet és egy melltartóban kerestem az ülésen lévő utazótáskában valami felsőt.Találtam is egy inget,amit miután magamra rángattam ,nagy nehezen előre másztam az anyós ülésre és néztem Joet ahogy vezet.Pont azért néztem mert tudom hogy nem szereti.Igen,sok mindent tudok róla.
-Ne nézz már-fordult felém mosolyogva amikor megálltunk a pirosnál és egy gyors puszit nyomott a számra.
Nem,nem vagyunk együtt.Vagyis de csak mégsem mert,...na jó ez bonyolult.Azt ami köztünk van hívhatnánk nyitott kapcsolatnak.Igen,azt hiszem ez a megfelelő szó.Barátság-extrákkal.Ez így nekem is oké,meg neki is.Mivel a suliban mindenki úgy tudja hogy fülig szerelmesek vagyunk egymásba,nem merészkednek a közelébe. Így van ez a fiúkkal is.Mióta nem titok a 'kapcsolatunk' a srácok nem igazán mernek még köszönni sem.Na,nem azért mert Joe valami terrorista féle lenne,dehogy.Csak hát eléggé kigyúrt alak,sokat szokott edző terembe járni,én sem szívesen kapnék össze vele és gondolom ezzel ők is így vannak.A kocsival befordultunk a felhajtónkra majd Joe felé fordultam.

-Viszed a kocsit?-nyúltam a kulcscsomó felé,amit a kezében tartott.

-Ha nem baj-nézett rám az angyali mosolyával,aminek nem tudtam ellenállni és amúgy is csak miattam jött,hogy ne vezessek idegbetegen.Ezért levettem a kocsikulcsot,a csomóról,hogy azért be tudjak menni a házba,majd miután kaptam egy 'félóramúlvajövökérted' csókot kiszálltam és a táskámmal a kezemben elindultam a nagy kapu felé.A kaputól a házunk eléggé hátra van építve,azoknak akik diétát tartanak nagyon jó,ha egyszer végig szaladsz a járdán meg vissza,meg is van a napi torna.Na,nem mintha szükségem lenne rá.Bent levettem a cipőmet majd lelöktem a táskámat a fogasra és elindultam a konyha felé.

-Apa,Suzan? -mikor semmi válasz nem érkezett lelöktem a kulcsomat az ebédlő asztalra és megnéztem az 'idő táblát' ami tulajdonképpen egy ilyen naptár féleség.Apa találta ki,ezért mikor nem jön haza,vagy én megyek el,mindig ide ráírjuk. Mint egy cetli a hűtőn,csak ez a falon van és mint mondtam naptár szerű.Nem is tévedtem.Apa furcsa és doktorokat megszégyenítő írását bárhol felismerném.Viszont amit irt az már nem tetszett.
"Elmentem Suzannal új kerti bútorokat nézni majd később jövünk"

Puszi:apa

Na szuper.Rühellem azt a pénzéhes kurvát.Pofátlan módon befurakodott az életembe,szeretné elvenni anya helyét,ezért néha kedveskedik valamivel,de ez nagyon nem fog összejönni neki.Ismerem a fajtáját.Majd szétteszi a lábát valakinek és apura fogja hogy övé a gyerek.Tudom,nem más ő mint egy nagy ribanc.Dögölne meg ott ahol van.Semmi más nem kell neki csak AZ,meg a sok pénz.De a kisujját nem mozdítaná meg.Apa meg mint valami hülye minden kívánságát lesi.Sokszor én szégyellem magam helyette hogy hogy lehet ilyen vak.Inkább csak felmentem a szobámba és elkezdtem készülőin.

*-*-*-*-*-*

45 perccel később az egyik kedvenc éttermünk előtt álltunk,és arra vártunk hogy jöjjön valaki aki elvezet majd minket az asztalunkhoz.Persze a társaságunk hozta a formáját és tőlünk zengett az egész helyiség.Nem a mi hibánk,Stefan magyarázta hogy állítólag a mamája ellopta a cigijét.Néhány perc múlva egy csaj jelent meg és kérte hogy kövessük.A szőke macának szemmel láthatóan bejött Joe. Aminek alapból nem örültem.Aztán mikor elkezdte magát kelletni,és még jobban kilökte a melleit a felsőből .Megjegyezném épp hogy csak ki nem estek. Már azt hittem hogy letépem a póthaját,mert látszólag nem zavarta hogy fogom Joe kezét.Hát, igen vannak olyan lányok akik ha szárnyakat kapnának akkor nem angyalok hanem tökéletes libák lennének.Ez a kis ribanc is olyan .Joeval beszélgetni kezdtek,de még mindig fogta a kezem.A csaj olyan gúnnyal és lealacsonyítóan nézett rám hogy legszívesebben elnevettem volna magam Igen,és büszke volt ,csak nem tudom mire fel.Arra hogy az alapozója két színnel sötétebb és hogy a sminkje már rá volt száradva az arcára,vagy arra hogy olyan rövid short volt rajta hogy az fél segge kint volt?Őszintén nem tudom!Ezt soha nem értettem nekem nincs műszempillám,nincs póthajam nincs 20 centis tűsarkúm,nem öltözök ribancnak és mégis megfordulnak utánam az utcán. Legszívesebben a fejéhez vágtam volna hogy amit az isten elbaszott, azt a festék nem hozza helyre.De nem tettem,tekintettel arra hogy publikus helyen vagyunk.Felmentünk a nagy kerek asztalhoz ami az emeleten volt,és senki más nem volt itt csak mi.Leültem Joe mellé,és gondolom észrevette hogy feszült vagyok ezért kaptam egy gyors puszit.Igazából én éreztem magam nevetségesnek a maca helyett.Tök jókat nevetgéltünk és szinte minden szóba került.A múlt,a jelen és a JÖVŐ,csupa nagy betűvel.Egészen addig minden nagyon jó volt amíg,meg nem láttam hogy ki hozza a rendelésünket.Na vajon ki volt az?Hát,persze hogy a szőke csaj.A hajam eldobom tőle.A mellettem ülő fiúval próbált beszélgetést kezdeményezni mikor hirtelen felindulásból megfogtam Joe vállát és magam felé fordítottam. Először még ő is meg lepetten nézett,hát akkor még a felszolgáló csaj.A többieknek gondolom leesett,mert mindenkitől csak elismerő pillantásokat kaptam.Majd ott mindenki előtt lekaptam.Úgy Istenesen.Eleinte szerintem ledöbbent,mert nem viszonozta,de hamar észbe kapott és belemosolygott a csókunkba,én nem zavartattam magam és beletúrtam a hajába,ő pedig egy percet sem habozott,elkapta a csuklómat és szó szerint az ölébe húzott majd a kezét a fenekemre csúsztatta.

Persze a srácok azonnal 'húúúúúú'-zni kezdtek meg ordibálni hogy 'csaj bunyóóóó'.A tizennyolc éves érett fiatalok.A csaj meglepettségében csak hebegett valamit majd el is tűnt. Másodjára már nem ő hozta a kaját.Összességében minden nagyon jól telt,sokat nevettünk.Egy órával később Ash kétségbeesetten nézett rám.
-Te,Rose az ott nem apád?-mutatott a bejárati ajtóra ahol éppen apa lépett be.
Csak halkan szitkozódva lesiettem a lépcsőn egészen apáig.Mikor meglátott mosolyogva fordult felém sőt még egy puszit is kaptam.Nem baj hogy már 18 vagyok,kezeljük a gyereket dedósként.
-Szia,milyen napod volt?-közben rám sem nézett,csak körbe-körbe forgatta a fejét.
-Kösz,nagyon jó neked?-miután észrevettem hogy nem figyel a kezemet a vállára tettem-Apa,keresel valakit?
-Kivel jöttél ?-váltott hirtelen témát
-Nem szeretem ha kérdésre kérdéssel válaszolnak-néztem rá komolyan.
Értem már mire megy ki a játék.Apa soha nem szerette ha barátaim vannak,inkább ha tehette mindig a házban tartott.Viszont anya ezt nem igazán díjazta ezért vannak most barátaim,viszont mióta ő meghalt apa minden lépésemről tudni akar.
-Én pedig nem szeretem ha nem válaszolnak a kérdésemre-nézett rám szúrósan.
Hirtelen abbahagyta a fejforgatást és végső elkeseredettségében fel nézett az emeletre.Jajj nekünk.Vagy inkább jajj nekem.
-Most azonnal hazamegyünk-kapta el a csuklómat és szó szerint ki rángatott az épület elé.
Az emberek furcsán néztek ránk,bár nem is csodálom.A döbbenettől és a haragtól ami hirtelen elöntött semmi értelmeset nem tudtam kinyögni .Egyszerűen nem akartam elhinni hogy mi történik.Apa az út túloldalán parkolt és még mindig a karomtól rángatva próbált elvonszolni a kocsiig.Hirtelen kihúztam a piros csuklómat a szorításából és idegesen néztem rá.Mert az voltam.
-Apa,mi a francot képzelsz magadról,eljössz ide és kivered a díszhisztit a barátaim előtt,megalázol egy csomó ember előtt,és vonszol mint egy kutyát.Bocsánat hogy nem vagyok olyan tökéletes mint akit te szeretnél lányodnak,és hogy néha kimozdulok a házból és nem inkább otthon ülök a nevetséges mostohaanyámmal.Várj,ha jobban meggondolom hármunk közül te vagy a nevetséges,mert te teljesíted annak a kúrvának,aki semmi mást nem akar tőled csak jó sok pénzt,hogyha már nem dolgozunk akkor legalább legyen miből megélni-csattantam fel idegesen.
Elképedve néztem ahogy felemeli a kezét hogy felpofozzon,de félúton meggondolta magát én pedig kínosan felnevettem-...és még üss is meg
-Na ide hallgass kisasszony még mindig az apád vagyok,és most azonnal beülsz abba a kocsiba-ordított rám dühösen,majd az autó felé mutatott.Mivel a nyakán,egy különleges ér lüktetett jobbnak láttam nem ellenkezni.Miközben még mindig a fájó pontot vizsgáltam a kezemen,haza indultunk.
-Én annyira sajnálom egyszerűen csak muszáj beszélnünk.Az elmúlt években nem voltam teljesen őszinte hozzád.Tudod fiatal korom óta egy titkos társaság tagja vagyok , akik nem olyan jó emberek . Néhány nagyobb ügyekben is benne vagyok,  és sokan törnek az életemre-mondta miközben egy percre sem nézett a szemembe.
-Nem hiszem el hogy képes vagy ilyeneket kitalálni-förmedtem rá szerintem teljesen jogosan- Mindig is érdekes meséket tudtál kitalálni de ez már sok .

-Kislányom ez nagyon is valós.Amit most mondok jól jegyezd meg: senkiben,senkiben nem bízhatsz meg érted?-fordította felém a fejét és mintha egy kis félelmet láttam volna megcsillanni a szemében

-...és mi az már hogy így leszégyenítesz a  barátaim előtt?-nem hiszem el hogy ilyen hülyeségekkel traktál.

-Tudod még születésedkor adtam neked egy...-mondta apa mikor már a bejárati ajtón mentünk be a házba,de nem érkezett befejezni a mondatát mert hirtelen valaki a kezét a számra szorította és hátra csavarta a kezeimet hogy még véletlenül se tudjak kiszabadulni.
Apát egy szempillantás alatt elvesztettem a látókörömből,miközben a nagydarab pasas elkezdett a kamrában lévő lépcsőn lefelé tuszkolni.Ez a lépcső a pincénkbe vezetett ami már több évtizede itt van.Soha nem voltam még lent,de valószínű hogy apa okkal falaztatta be az ajtót még mikor kicsi voltam.Ezért is lepődtem meg hogy a fal helyett egy régi korhadt fa ajtó állt.Magamban imádkoztam hogy ez az egész csak egy nagyon nagyon rossz tréfa legyen,de minél lejjebb haladtunk annál inkább tudtam hogy igaz.Annál inkább világosult meg bennem hogy talán az én életem itt,ma véget ér.Soha nem gondoltam volna hogy ez velem megtörténhet.Mindig azt hittem hogy nekem tökéletesen boldog életem lesz.Nem pedig hogy egy pincében halok meg.Amint leértünk,egy labort pillantottam meg.Egy nagy poros üvegasztalt a szoba közepén csomó törékeny dologgal rajta,jobb oldalon a fal mellett egy régi,lyukas kanapé.kanapé. A falak penészesek és a fehér festék az évek során elsárgultak,a fülledt levegőről nem is beszélve.Nem volt időm jobban körbenézni mert valaki azonnal lenyomott egy székre.Majd Joet alakját ismertem fel.
-Joe mi a fenét keresel itt? Azonnal el kell tűnnöd-pillantottam rá kétségbeesetten.
-Kuss,te ribanc-szólalt meg valaki a sötétben, tisztán lehetett érezni a féltékenységet a hangjából .
Majd hirtelen vakító fény kerekedett a szobában és minden világossá vált,szó szerint.A hang tulajdonosa Ashley volt.Azok az emberek akiknek a világon bármit elmondtam volna,és akikben feltétel nélkül megbíztam épp most támadtak hátba.Mind ott voltak egy fegyverrel a kezükben.Olyan mérhetetlen fájdalmat éreztem hogy azt hittem menten ketté szakadok.Beférkőztek a bizalmi körömbe,elhitették hogy a barátaim és hogy szeretnek engem.Én naiv,pedig a kezükre játszottam.Mindent úgy csináltam ahogy nekik tetszett,úgy táncoltam ahogy ők fütyültek.Ami azt jelenti hogy ezt az egészet csakis magamnak köszönhetem.Ott álltak előttem,egytől-egyik és kárörvendő mosollyal méregettek. Legszívesebben szembeköptem volna Joet miközben a székhez kötözött.
-Utolsó aljas gazemberek-kiáltottam el magam miközben minél inkább azon voltam hogy kiszabaduljak.Gondolkodás nélkül köptem szembe .Félelem öntött el mikor Pete az oldalamhoz szegezett egy kést.
-Hozzá ne érj-hallottam meg egy erőtlen hangot mellettem aminek következtében megugrottam.Apa ült mellettem,hatalmas monoklival a szeme alatt és meggyötört arccal nézett rám.Biztos voltam benne hogy megverték.Istenem,ez mind az én hibám.
-Miért,mit fogsz csinálni Jason ?-jött egy bizonyos hang a lépcső tetejéről amitől még a szőr is felállt a hátamon.A jelen helyzetben  még jobban lehűlt a levegő.Hányingerrel néztem ahogyan a kurva magassarkúban,picsavillantó szoknyában és falatnyi kis topban letipeg a lépcsőn majd megállt előttünk.-Most szépen mondd meg nekem hogy hova rejtetted a kulcsot-nézett rám Suzan.
-Fogalmam sincs hogy milyen kulcsról beszélsz-nézem rá rezzenéstelen arccal.
-Játszd csak itt a tudatlankát viszont azt mind a ketten megsínylitek-majd kinyújtotta a karját ésKay a kezébe adott egy pisztolyt amit azonnal  apára szegezett.Még a vér is meghűlt bennem és a könnyeim észrevétlenül kezdtek potyogni
-Ne kérlek ne bántsd esküszöm nem tudom hol van-néztem rá kétségbeesetten.
Hirtelen kintről lövések hallatszottak,és a többiek arckifejezéséből következtettem hogy ez semmi jót nem jelenthet.Nekik.Viszont nekünk menekülést jelenthet.Hirtelen felment az adrenalin szintem és tudtam hogy nem szalaszthatom el ezt az esélyt.A picsa intett és az emberei mind azonnal kiszaladtak,fegyverekkel a kezükben,gyilkolásra készen.Amint becsukódott az ajtó kihasználtam a figyelmetlenségét és  a fegyvert a kezéből kirúgtam ami berepült az asztal alá.A kezeimet már egy ideje kiszabadítottam.Még régen apa tanított egy módszert , hogy szabadítsam ki magam . Akkor nem értettem mi szükségem erre , de már világos.
-Ezt még megbánod-sziszegett alig hallhatóan majd mind a ketten az asztal felé szaladtunk hogy megtaláljuk a pisztolyt.
Az agyam folyamatosan pörgött és pörgött.Fogalmam nincs hogy milyen kulcsot akarnak tőlem vagy hogy egyáltalán mire kell nekik.Egy cél lebegett a szemem előtt,mégpedig az hogy innen kijussunk.Sajnos megbotlottam az asztalban és lefejeltem az asztalt és a térdemet is véresre horzsoltam,viszont a legnagyobb gond az hogy Sauzan elvette előlem a pisztolyt.Hangosan felkacagott és rám szegezte.Apára néztem aki még mindig próbált kiszabadulni a kötél szorításából, de még mindig erőtlen volt. Már nem az zavart hogy megöl hanem csak az hogy eltudjak köszönni apától.Nagyszerű kiváltság, ha valakinek megadatik a halálra való felkészülés lehetősége. A tévéhíradók a balesetekről és katasztrófákról szóló tudósításaikban minden este emlékeztetnek arra, hogy az erőszakos halál bármelyik pillanatban ott teremhet, egyszerűen lekaszálja áldozatát, megfosztva a hozzátartozókat a búcsúzás értékes pillanataitól.De hirtelen elfordította a kezét és apára célzott.A kezei élettelenül hullottak mellé és a szemei is lecsukódtak.
-Apa ne!- ordítottam önkívületleni állapotban.Behúztam egyet a ribancnak , majd apa felé szaladtam .Suzan ezt tuti megkeserüli.-...ne,ne kérlek maradj velem apa-pofozgattam az arcát miközben a szememből még mindig folytak a könnyek.
-Szeretlek kicsim,most jól figyelj rám .Van a birtokodban valami ami ezeknek a szélhámosoknak kell,egész életemet azzal töltöttem hogy eldugjam előlük.Most rajtad a sor kicsim,tudom hogy meg tudod csinálni készen állsz rá.És nem leszel egyedül,ha majd eljönnek neked segíteni. Ott lesznek olyanok akikben megbízhatsz , de olyanok is akikben nem .Fel fogod ismerni azokat ígérem.Kérlek biztosíts hogy soha ne kerüljön a kezükbe,légy mindig egy lépéssel előttük.Ez az utolsó kívánságom. Igérd. meg, hogy vigyázni fogsz magadra-nézett rám a nagy kék szemeivel.Tudtam hogy ez fontos neki.
-Igérem apa-fogtam meg puha kezét,majd egy puszit adtam az arcára
-Most menekülj-és a fejünket mind a ketten Suzan felé fordítottuk aki kezdett magához térni.
Nem akartam apát itt hagyni,de holtan nem tudom betartani az igéretemet. .A lábaim maguktól indultak futásnak és semmivel nem törődve rohantam végig a lépcsőn, majd még hallottam ahogyan lentről Suzan elordítja magát.Mikor egy pillanatra megálltam a konyhában a tekintetem találkozott a nappaliban lévő Joeval,aki ahogy  meglátott utánam indult én pedig egyenesen ki a kertbe.Fogalmam sincs hogy mennyi ideig voltunk bent de közben eleredt az eső. Mivel Joe még nem volt nálunk nem tudta hogy nagy a hátsó kertünk és az is az én előnyömre szolgált hogy nagyon sok fa van a kertben.Nem tudtam tisztán gondolkodni,nem is akartam menekülni.Ha apára gondolok legszívesebben megölném saját magamat.Mi lesz velem nélküle?Csak ő volt nekem.Annyira zokogtam hogy levegőt is alig kaptam de futottam tovább ahogy csak birtam. Megígértem apának és be is fogom tartani.
-Előbb-utóbb úgyis elkaplak-hallottam a hátam mögül egy sátáni kacajt.
Nem néztem hátra nehogy csak egy másodpercet is lemaradjak vagy elessek  mert pontosan tudtam hogy kihez tartozik a hang.Joe végig kergetett az egész kerten,és minél inkább lefelé haladtunk annál sűrűbbek lettek a fák és bokrok és a fű is sokkal nagyobb volt.Csak egy pillanatra néztem hátra mikor már nem hallottam a nehéz lépéseket mögöttem és még időm sem volt visszafordulni mert beestem egy tüskebokorba.Több bokor csavarodott egymásba fél méterrel a föld felett,ezért éppen betudtam mászni alá.Tudtam hogy teljesen eltakarnak de mégis féltem.A hajam csapzottan állt,a tüskék végig karcolték az egész lábamat és karomat és próbáltam szabályozni a légzésemet hogy véletlenül se leplezzem le magam.Majd hangokat hallottam nagyon közel hozzám , és akkor .....

Prológus

Prológus

**Rose **

Történt már olyan veled, hogy egy szempillantás alatt megváltozott az egész életed? Elveszted azokat az embereket, akiket szeretsz? Csalódsz azokban, akik a világot jelentették neked? Akikben feltétel nélkül bíztál és ölni is képes lettél volna értük? Akikről azt hitted mindent tudsz? De az élet képes arra , hogy ezt egy perc alatt megcáfolja . Csalódtam sok mindenkiben és a legjobban én sérültem. Csak egy kérdés .Mi értelme bízni az emberekben?Minél jobban bízol, annál nagyobbat fogsz csalódni.  Azt gondoltam aznap a legnagyobb problémám az lesz , hogy milyen cipő illik a felsőmhöz és hány cukorral igyam a kávém . Tévedtem , mint ahogy mondják emberi dolog . Mi pedig emberek vagyunk akik nap mint nap tévednek . Vannak akik apróságokban és vannak akik ezzel a kis tévedéssel az egész eddigi életüket cseszik el . Hát velem ez történt . Rá kellett ébredjek., hogy az eddigi életem tündérmese volt egészen addig a bizonyos napig . Ha jobban figyeltem volna a környezetemben lévő emberekre talán észre vettem volna az apró árulkodó jeleket . Ha nem csak magammal foglalkoztam volna . És egy teljesen más környezetbe kerülsz mint eddig . Főleg akkor jössz rá mikor mások életét ismered meg .Olyan embereket akik talán külsőleg erősnek mutatják magukat de nem teljesen azok . A legtöbb ember megjátssza magát , egy álarcot visel .Minden nap és néha annyira bele feledkezünk , hogy elveszítjük önmagunkat . Mert mindenki takargat valamit a múltjából vagy éppen a jelenéből. Mert mindenkinek vannak titkai amit magával cipel egész életen át .Lehet , hogy ez a titok egy rossz döntés miatt született. Sokan azt mondják a döntéseink, határozzák meg  az életünket. De vannak helyzetek, amikor rájössz , hogy nem te irányítod a döntéseidet .Így az életedet se......

Hát itt lenne az új blogunk prológusa .Denivel ez a második közös blogunk. Előre szólunk nem lesz egy tündérmese, mint az eddigi munkáink. Lesz benne minden. Néha tartalmazhat trágár kifejezéseket , vagy nem éppen hétköznapi viselkedéseket . Saját felelősségre olvasd ! De nagyon reméljük, elnyeri majd a tetszéseteket . Igyekszünk majd mindig időben izgalmas és eseménydús részeket hozni.Örülnénk pár pipának , kominak és feliratkozónak is :DHa minden jól megy holnap kint lesz az első rész ;)

Addig is sok puszi 

Deni&Vikk