1.fejezet

Hey guys ! :D
Huh tegnap raktuk ki a prológust de már van 4(!!) rendszeres olvasónk :D! És pár pipánk is :))És komink is :D Nagyon örültünk , jó érzésekkel tölt el ez minket . Nem hiszitek de ez adja a legtöbb erőt és kedvet a részek írásakor :D
Hát itt is lenne az első rész :D Egy kicsit hosszúra sikerült de reméljük tetszeni fog nektek . Próbáltuk minél izgisebbre és eseménydúsabbra elkészíteni :D

Millió és egy puszi♥
Deni&Vikk

**Rose**

~Ajánlott zene~

Az utolsó osztályfőnöki óra sehogy nem akar eltelni.Ahogy körülnéztem a teremben észrevettem hogy nem  én vagyok az egyetlen aki percenként nézi a tábla fölötti órát,és szomorúan konstatálja hogy még mindig nem telt el az órafele se .

Hulla csendbe várjuk a csengő felszabadító hangját.Még az óra egyenletes ketyegését is lehetett hallani,ami 4 óra 10 percet mutat.A két nagyokos Kay és Pete,még reggel megbütyköltek.Most 2 óra lesz 10 perc múlva ,abba reménykedve hogy majd a tanárok beveszik.Mert,igen ma is volt tanítási napunk,de a tanáraink elég lazák és okosak,tudják hogy nem bírnának velünk,és amúgy is utolsó nap ezért egy "foglaljátok el magatokat'"mondattal békén is hagytak minket.Persze ezalatt mindenki mást értett. Pete és Kay egész nap egymással sms-eztek(???),Joe bedugta a fülébe az ipodját és padra hajtott fejjel egész nap aludt,Ashley a padja mellett lévő konnektorba dugta a hajsütőjét(!!!) és a haját csinálta.Igen mi egy igen furcsa csapat vagyunk így együtt. Ashley többször is felordított,mert megégette magát.Mikor mondtam neki hogy menjen távolabb  fogta magát és székkel együtt arrébb ült.Én arra gondoltam hogy a hajsütőt tartsa távolabb,de nekem így is jó.Nem lehet mindenki okos,még jó hogy én nem ebbe a kategóriába tartozom.Vannak a buták és népszerűtlenek.mint például a fél osztályom ,szerencsétlenek.Aztán vannak a buták és népszerűek mint Ashley ,és  vannak az okosak és a népszerűek mint én.Stefan kitette a laptopját a padra és Facebookozott de valami nagyon titkos lehetett mert nem nézhettem meg.Annyira nem izgatott.Legvégül pedig maradtam én.Én azon agyaltam hogy az új cipőmmel milyen ruha passzolna.Persze nem csak ennyien vagyunk az osztályban csak a többiek totál láthatatlanok.Egy szóval lúzerek. Gondolatmenetemet a tanár hangja szakította meg.
-Rose,kedvesem,aranybogaram,nem zavar hogy én itt beszélek? -nézett rám egy gúnyos vigyorral.
Én pedig jól nevelt diák lévén visszamosolyogtam.Mondhatom nem igazán örült neki,és a feje már kezdett lilulni az idegességtől.Korábban kell kelnie ahhoz hogy engem megalázzon.Amúgy meg nem baj hogy a többiek sem figyelnek .Ááá,dehogy,de csak rám kell szólni.Nem nagyon szeret engem.De nem is baj,mert az érzés kölcsönös.
-Nem,tessék csak nyugodtan,éppen befejeztem-majd lazán becsavartam az ezüst színű körömlakkomat és a táskám mélyére süllyesztettem.
Az egész osztály zengett a nevetéstől,a tanár pedig már nyitotta a száját hogy valami 'frappáns' választ adjon mikor nyelt egyet és olyan történt amilyet eddig még nem láttunk.Kétszer is megnéztem,megtöröltem a szemem hogy talán rosszul látok.De nem,nagyon is jó a látásom,az ofő szeme könnybe lábadt.Aha,csak szerintem  most esett le neki hogy mind átmentünk , végre megszabadult tőlünk.Az ofő még nagyba beszélt amikor véget ért a visszaszámlálásunk,és hála a jó égnek kicsöngettek.Felálltam,majd felkaptam a fekete Chanel táskámat és a cappuccinomat,amit még múlt szünetben hozott nekünk egy alsóbb éves,szemüveges sráca a starbucks-ból. Stréber a gyerek és képes bármit megcsinálni azért hogy a nagymenőkkel vagyis velünk ülhessen,és ezt mi rendesen ki is használjuk.Mert miért ne?Miest felálltam Joe ott termett mellettem és átkarolta a vállam majd megvártuk még Ash bajlódik a hajsütővel,mikor pár perc után még mindig nem tudta kihúzni megkérte Kayt hogy segítsen már neki,ami így utólag visszagondolva nagyon rossz ötlet volt,mert kihúzták a konnektort is.Az ofő dühöngött hogy fizessük ki,de mi csak jó nyarat kívántunk neki és eliszkoltunk.Éppen Pete egyik csajozós dumáján röhögtünk a suliból kifelé menet,mikor Joe nyúlt a kilincs után hogy kinyissa előttem az ajtót,ami hirtelen kicsapódott kiverve ezzel a kezemből az italomat egyenesen a felsőmre
-Istenem,ez eredeti Chanel,nézz már a szemed elé-ordítottam el magam idegesen.
Nem a pénzről van szó majd kérek apától de 2 órán keresztül kerestem ezt a blúzt.
-.....miért vagyok olyan szerencsétlenekkel körülvéve mint te?-kérdeztem inkább magamtól és rámutattam a fogszabályzós,szemüveges lányra.Hát,nem egy világi szép.Bottal sem piszkálnám meg.
-Na,mi van elvitte a cica a nyelved legalább kérj bocsánatot-mondta Pete.
-Bo-bo-bocsánat-dadogott valamit.
Az eszem megáll,mit képzel ez a csitri magáról?Csak egy szavamba kerül és élete végéig ki lesz közösítve.Idegesen fújtatva arrébb löktem az útból,majd megindultam a kocsim felé. Ash,Kay és Pete beültek Joe kocsijába ő pedig jött velem.Miután bevágtam magam hátra,ő beült előre és szó nélkül kivette a kulcsokat a kezemből,majd beindította a kocsit és elindultunk hozzánk.Közben én lekaptam a felsőmet és egy melltartóban kerestem az ülésen lévő utazótáskában valami felsőt.Találtam is egy inget,amit miután magamra rángattam ,nagy nehezen előre másztam az anyós ülésre és néztem Joet ahogy vezet.Pont azért néztem mert tudom hogy nem szereti.Igen,sok mindent tudok róla.
-Ne nézz már-fordult felém mosolyogva amikor megálltunk a pirosnál és egy gyors puszit nyomott a számra.
Nem,nem vagyunk együtt.Vagyis de csak mégsem mert,...na jó ez bonyolult.Azt ami köztünk van hívhatnánk nyitott kapcsolatnak.Igen,azt hiszem ez a megfelelő szó.Barátság-extrákkal.Ez így nekem is oké,meg neki is.Mivel a suliban mindenki úgy tudja hogy fülig szerelmesek vagyunk egymásba,nem merészkednek a közelébe. Így van ez a fiúkkal is.Mióta nem titok a 'kapcsolatunk' a srácok nem igazán mernek még köszönni sem.Na,nem azért mert Joe valami terrorista féle lenne,dehogy.Csak hát eléggé kigyúrt alak,sokat szokott edző terembe járni,én sem szívesen kapnék össze vele és gondolom ezzel ők is így vannak.A kocsival befordultunk a felhajtónkra majd Joe felé fordultam.

-Viszed a kocsit?-nyúltam a kulcscsomó felé,amit a kezében tartott.

-Ha nem baj-nézett rám az angyali mosolyával,aminek nem tudtam ellenállni és amúgy is csak miattam jött,hogy ne vezessek idegbetegen.Ezért levettem a kocsikulcsot,a csomóról,hogy azért be tudjak menni a házba,majd miután kaptam egy 'félóramúlvajövökérted' csókot kiszálltam és a táskámmal a kezemben elindultam a nagy kapu felé.A kaputól a házunk eléggé hátra van építve,azoknak akik diétát tartanak nagyon jó,ha egyszer végig szaladsz a járdán meg vissza,meg is van a napi torna.Na,nem mintha szükségem lenne rá.Bent levettem a cipőmet majd lelöktem a táskámat a fogasra és elindultam a konyha felé.

-Apa,Suzan? -mikor semmi válasz nem érkezett lelöktem a kulcsomat az ebédlő asztalra és megnéztem az 'idő táblát' ami tulajdonképpen egy ilyen naptár féleség.Apa találta ki,ezért mikor nem jön haza,vagy én megyek el,mindig ide ráírjuk. Mint egy cetli a hűtőn,csak ez a falon van és mint mondtam naptár szerű.Nem is tévedtem.Apa furcsa és doktorokat megszégyenítő írását bárhol felismerném.Viszont amit irt az már nem tetszett.
"Elmentem Suzannal új kerti bútorokat nézni majd később jövünk"

Puszi:apa

Na szuper.Rühellem azt a pénzéhes kurvát.Pofátlan módon befurakodott az életembe,szeretné elvenni anya helyét,ezért néha kedveskedik valamivel,de ez nagyon nem fog összejönni neki.Ismerem a fajtáját.Majd szétteszi a lábát valakinek és apura fogja hogy övé a gyerek.Tudom,nem más ő mint egy nagy ribanc.Dögölne meg ott ahol van.Semmi más nem kell neki csak AZ,meg a sok pénz.De a kisujját nem mozdítaná meg.Apa meg mint valami hülye minden kívánságát lesi.Sokszor én szégyellem magam helyette hogy hogy lehet ilyen vak.Inkább csak felmentem a szobámba és elkezdtem készülőin.

*-*-*-*-*-*

45 perccel később az egyik kedvenc éttermünk előtt álltunk,és arra vártunk hogy jöjjön valaki aki elvezet majd minket az asztalunkhoz.Persze a társaságunk hozta a formáját és tőlünk zengett az egész helyiség.Nem a mi hibánk,Stefan magyarázta hogy állítólag a mamája ellopta a cigijét.Néhány perc múlva egy csaj jelent meg és kérte hogy kövessük.A szőke macának szemmel láthatóan bejött Joe. Aminek alapból nem örültem.Aztán mikor elkezdte magát kelletni,és még jobban kilökte a melleit a felsőből .Megjegyezném épp hogy csak ki nem estek. Már azt hittem hogy letépem a póthaját,mert látszólag nem zavarta hogy fogom Joe kezét.Hát, igen vannak olyan lányok akik ha szárnyakat kapnának akkor nem angyalok hanem tökéletes libák lennének.Ez a kis ribanc is olyan .Joeval beszélgetni kezdtek,de még mindig fogta a kezem.A csaj olyan gúnnyal és lealacsonyítóan nézett rám hogy legszívesebben elnevettem volna magam Igen,és büszke volt ,csak nem tudom mire fel.Arra hogy az alapozója két színnel sötétebb és hogy a sminkje már rá volt száradva az arcára,vagy arra hogy olyan rövid short volt rajta hogy az fél segge kint volt?Őszintén nem tudom!Ezt soha nem értettem nekem nincs műszempillám,nincs póthajam nincs 20 centis tűsarkúm,nem öltözök ribancnak és mégis megfordulnak utánam az utcán. Legszívesebben a fejéhez vágtam volna hogy amit az isten elbaszott, azt a festék nem hozza helyre.De nem tettem,tekintettel arra hogy publikus helyen vagyunk.Felmentünk a nagy kerek asztalhoz ami az emeleten volt,és senki más nem volt itt csak mi.Leültem Joe mellé,és gondolom észrevette hogy feszült vagyok ezért kaptam egy gyors puszit.Igazából én éreztem magam nevetségesnek a maca helyett.Tök jókat nevetgéltünk és szinte minden szóba került.A múlt,a jelen és a JÖVŐ,csupa nagy betűvel.Egészen addig minden nagyon jó volt amíg,meg nem láttam hogy ki hozza a rendelésünket.Na vajon ki volt az?Hát,persze hogy a szőke csaj.A hajam eldobom tőle.A mellettem ülő fiúval próbált beszélgetést kezdeményezni mikor hirtelen felindulásból megfogtam Joe vállát és magam felé fordítottam. Először még ő is meg lepetten nézett,hát akkor még a felszolgáló csaj.A többieknek gondolom leesett,mert mindenkitől csak elismerő pillantásokat kaptam.Majd ott mindenki előtt lekaptam.Úgy Istenesen.Eleinte szerintem ledöbbent,mert nem viszonozta,de hamar észbe kapott és belemosolygott a csókunkba,én nem zavartattam magam és beletúrtam a hajába,ő pedig egy percet sem habozott,elkapta a csuklómat és szó szerint az ölébe húzott majd a kezét a fenekemre csúsztatta.

Persze a srácok azonnal 'húúúúúú'-zni kezdtek meg ordibálni hogy 'csaj bunyóóóó'.A tizennyolc éves érett fiatalok.A csaj meglepettségében csak hebegett valamit majd el is tűnt. Másodjára már nem ő hozta a kaját.Összességében minden nagyon jól telt,sokat nevettünk.Egy órával később Ash kétségbeesetten nézett rám.
-Te,Rose az ott nem apád?-mutatott a bejárati ajtóra ahol éppen apa lépett be.
Csak halkan szitkozódva lesiettem a lépcsőn egészen apáig.Mikor meglátott mosolyogva fordult felém sőt még egy puszit is kaptam.Nem baj hogy már 18 vagyok,kezeljük a gyereket dedósként.
-Szia,milyen napod volt?-közben rám sem nézett,csak körbe-körbe forgatta a fejét.
-Kösz,nagyon jó neked?-miután észrevettem hogy nem figyel a kezemet a vállára tettem-Apa,keresel valakit?
-Kivel jöttél ?-váltott hirtelen témát
-Nem szeretem ha kérdésre kérdéssel válaszolnak-néztem rá komolyan.
Értem már mire megy ki a játék.Apa soha nem szerette ha barátaim vannak,inkább ha tehette mindig a házban tartott.Viszont anya ezt nem igazán díjazta ezért vannak most barátaim,viszont mióta ő meghalt apa minden lépésemről tudni akar.
-Én pedig nem szeretem ha nem válaszolnak a kérdésemre-nézett rám szúrósan.
Hirtelen abbahagyta a fejforgatást és végső elkeseredettségében fel nézett az emeletre.Jajj nekünk.Vagy inkább jajj nekem.
-Most azonnal hazamegyünk-kapta el a csuklómat és szó szerint ki rángatott az épület elé.
Az emberek furcsán néztek ránk,bár nem is csodálom.A döbbenettől és a haragtól ami hirtelen elöntött semmi értelmeset nem tudtam kinyögni .Egyszerűen nem akartam elhinni hogy mi történik.Apa az út túloldalán parkolt és még mindig a karomtól rángatva próbált elvonszolni a kocsiig.Hirtelen kihúztam a piros csuklómat a szorításából és idegesen néztem rá.Mert az voltam.
-Apa,mi a francot képzelsz magadról,eljössz ide és kivered a díszhisztit a barátaim előtt,megalázol egy csomó ember előtt,és vonszol mint egy kutyát.Bocsánat hogy nem vagyok olyan tökéletes mint akit te szeretnél lányodnak,és hogy néha kimozdulok a házból és nem inkább otthon ülök a nevetséges mostohaanyámmal.Várj,ha jobban meggondolom hármunk közül te vagy a nevetséges,mert te teljesíted annak a kúrvának,aki semmi mást nem akar tőled csak jó sok pénzt,hogyha már nem dolgozunk akkor legalább legyen miből megélni-csattantam fel idegesen.
Elképedve néztem ahogy felemeli a kezét hogy felpofozzon,de félúton meggondolta magát én pedig kínosan felnevettem-...és még üss is meg
-Na ide hallgass kisasszony még mindig az apád vagyok,és most azonnal beülsz abba a kocsiba-ordított rám dühösen,majd az autó felé mutatott.Mivel a nyakán,egy különleges ér lüktetett jobbnak láttam nem ellenkezni.Miközben még mindig a fájó pontot vizsgáltam a kezemen,haza indultunk.
-Én annyira sajnálom egyszerűen csak muszáj beszélnünk.Az elmúlt években nem voltam teljesen őszinte hozzád.Tudod fiatal korom óta egy titkos társaság tagja vagyok , akik nem olyan jó emberek . Néhány nagyobb ügyekben is benne vagyok,  és sokan törnek az életemre-mondta miközben egy percre sem nézett a szemembe.
-Nem hiszem el hogy képes vagy ilyeneket kitalálni-förmedtem rá szerintem teljesen jogosan- Mindig is érdekes meséket tudtál kitalálni de ez már sok .

-Kislányom ez nagyon is valós.Amit most mondok jól jegyezd meg: senkiben,senkiben nem bízhatsz meg érted?-fordította felém a fejét és mintha egy kis félelmet láttam volna megcsillanni a szemében

-...és mi az már hogy így leszégyenítesz a  barátaim előtt?-nem hiszem el hogy ilyen hülyeségekkel traktál.

-Tudod még születésedkor adtam neked egy...-mondta apa mikor már a bejárati ajtón mentünk be a házba,de nem érkezett befejezni a mondatát mert hirtelen valaki a kezét a számra szorította és hátra csavarta a kezeimet hogy még véletlenül se tudjak kiszabadulni.
Apát egy szempillantás alatt elvesztettem a látókörömből,miközben a nagydarab pasas elkezdett a kamrában lévő lépcsőn lefelé tuszkolni.Ez a lépcső a pincénkbe vezetett ami már több évtizede itt van.Soha nem voltam még lent,de valószínű hogy apa okkal falaztatta be az ajtót még mikor kicsi voltam.Ezért is lepődtem meg hogy a fal helyett egy régi korhadt fa ajtó állt.Magamban imádkoztam hogy ez az egész csak egy nagyon nagyon rossz tréfa legyen,de minél lejjebb haladtunk annál inkább tudtam hogy igaz.Annál inkább világosult meg bennem hogy talán az én életem itt,ma véget ér.Soha nem gondoltam volna hogy ez velem megtörténhet.Mindig azt hittem hogy nekem tökéletesen boldog életem lesz.Nem pedig hogy egy pincében halok meg.Amint leértünk,egy labort pillantottam meg.Egy nagy poros üvegasztalt a szoba közepén csomó törékeny dologgal rajta,jobb oldalon a fal mellett egy régi,lyukas kanapé.kanapé. A falak penészesek és a fehér festék az évek során elsárgultak,a fülledt levegőről nem is beszélve.Nem volt időm jobban körbenézni mert valaki azonnal lenyomott egy székre.Majd Joet alakját ismertem fel.
-Joe mi a fenét keresel itt? Azonnal el kell tűnnöd-pillantottam rá kétségbeesetten.
-Kuss,te ribanc-szólalt meg valaki a sötétben, tisztán lehetett érezni a féltékenységet a hangjából .
Majd hirtelen vakító fény kerekedett a szobában és minden világossá vált,szó szerint.A hang tulajdonosa Ashley volt.Azok az emberek akiknek a világon bármit elmondtam volna,és akikben feltétel nélkül megbíztam épp most támadtak hátba.Mind ott voltak egy fegyverrel a kezükben.Olyan mérhetetlen fájdalmat éreztem hogy azt hittem menten ketté szakadok.Beférkőztek a bizalmi körömbe,elhitették hogy a barátaim és hogy szeretnek engem.Én naiv,pedig a kezükre játszottam.Mindent úgy csináltam ahogy nekik tetszett,úgy táncoltam ahogy ők fütyültek.Ami azt jelenti hogy ezt az egészet csakis magamnak köszönhetem.Ott álltak előttem,egytől-egyik és kárörvendő mosollyal méregettek. Legszívesebben szembeköptem volna Joet miközben a székhez kötözött.
-Utolsó aljas gazemberek-kiáltottam el magam miközben minél inkább azon voltam hogy kiszabaduljak.Gondolkodás nélkül köptem szembe .Félelem öntött el mikor Pete az oldalamhoz szegezett egy kést.
-Hozzá ne érj-hallottam meg egy erőtlen hangot mellettem aminek következtében megugrottam.Apa ült mellettem,hatalmas monoklival a szeme alatt és meggyötört arccal nézett rám.Biztos voltam benne hogy megverték.Istenem,ez mind az én hibám.
-Miért,mit fogsz csinálni Jason ?-jött egy bizonyos hang a lépcső tetejéről amitől még a szőr is felállt a hátamon.A jelen helyzetben  még jobban lehűlt a levegő.Hányingerrel néztem ahogyan a kurva magassarkúban,picsavillantó szoknyában és falatnyi kis topban letipeg a lépcsőn majd megállt előttünk.-Most szépen mondd meg nekem hogy hova rejtetted a kulcsot-nézett rám Suzan.
-Fogalmam sincs hogy milyen kulcsról beszélsz-nézem rá rezzenéstelen arccal.
-Játszd csak itt a tudatlankát viszont azt mind a ketten megsínylitek-majd kinyújtotta a karját ésKay a kezébe adott egy pisztolyt amit azonnal  apára szegezett.Még a vér is meghűlt bennem és a könnyeim észrevétlenül kezdtek potyogni
-Ne kérlek ne bántsd esküszöm nem tudom hol van-néztem rá kétségbeesetten.
Hirtelen kintről lövések hallatszottak,és a többiek arckifejezéséből következtettem hogy ez semmi jót nem jelenthet.Nekik.Viszont nekünk menekülést jelenthet.Hirtelen felment az adrenalin szintem és tudtam hogy nem szalaszthatom el ezt az esélyt.A picsa intett és az emberei mind azonnal kiszaladtak,fegyverekkel a kezükben,gyilkolásra készen.Amint becsukódott az ajtó kihasználtam a figyelmetlenségét és  a fegyvert a kezéből kirúgtam ami berepült az asztal alá.A kezeimet már egy ideje kiszabadítottam.Még régen apa tanított egy módszert , hogy szabadítsam ki magam . Akkor nem értettem mi szükségem erre , de már világos.
-Ezt még megbánod-sziszegett alig hallhatóan majd mind a ketten az asztal felé szaladtunk hogy megtaláljuk a pisztolyt.
Az agyam folyamatosan pörgött és pörgött.Fogalmam nincs hogy milyen kulcsot akarnak tőlem vagy hogy egyáltalán mire kell nekik.Egy cél lebegett a szemem előtt,mégpedig az hogy innen kijussunk.Sajnos megbotlottam az asztalban és lefejeltem az asztalt és a térdemet is véresre horzsoltam,viszont a legnagyobb gond az hogy Sauzan elvette előlem a pisztolyt.Hangosan felkacagott és rám szegezte.Apára néztem aki még mindig próbált kiszabadulni a kötél szorításából, de még mindig erőtlen volt. Már nem az zavart hogy megöl hanem csak az hogy eltudjak köszönni apától.Nagyszerű kiváltság, ha valakinek megadatik a halálra való felkészülés lehetősége. A tévéhíradók a balesetekről és katasztrófákról szóló tudósításaikban minden este emlékeztetnek arra, hogy az erőszakos halál bármelyik pillanatban ott teremhet, egyszerűen lekaszálja áldozatát, megfosztva a hozzátartozókat a búcsúzás értékes pillanataitól.De hirtelen elfordította a kezét és apára célzott.A kezei élettelenül hullottak mellé és a szemei is lecsukódtak.
-Apa ne!- ordítottam önkívületleni állapotban.Behúztam egyet a ribancnak , majd apa felé szaladtam .Suzan ezt tuti megkeserüli.-...ne,ne kérlek maradj velem apa-pofozgattam az arcát miközben a szememből még mindig folytak a könnyek.
-Szeretlek kicsim,most jól figyelj rám .Van a birtokodban valami ami ezeknek a szélhámosoknak kell,egész életemet azzal töltöttem hogy eldugjam előlük.Most rajtad a sor kicsim,tudom hogy meg tudod csinálni készen állsz rá.És nem leszel egyedül,ha majd eljönnek neked segíteni. Ott lesznek olyanok akikben megbízhatsz , de olyanok is akikben nem .Fel fogod ismerni azokat ígérem.Kérlek biztosíts hogy soha ne kerüljön a kezükbe,légy mindig egy lépéssel előttük.Ez az utolsó kívánságom. Igérd. meg, hogy vigyázni fogsz magadra-nézett rám a nagy kék szemeivel.Tudtam hogy ez fontos neki.
-Igérem apa-fogtam meg puha kezét,majd egy puszit adtam az arcára
-Most menekülj-és a fejünket mind a ketten Suzan felé fordítottuk aki kezdett magához térni.
Nem akartam apát itt hagyni,de holtan nem tudom betartani az igéretemet. .A lábaim maguktól indultak futásnak és semmivel nem törődve rohantam végig a lépcsőn, majd még hallottam ahogyan lentről Suzan elordítja magát.Mikor egy pillanatra megálltam a konyhában a tekintetem találkozott a nappaliban lévő Joeval,aki ahogy  meglátott utánam indult én pedig egyenesen ki a kertbe.Fogalmam sincs hogy mennyi ideig voltunk bent de közben eleredt az eső. Mivel Joe még nem volt nálunk nem tudta hogy nagy a hátsó kertünk és az is az én előnyömre szolgált hogy nagyon sok fa van a kertben.Nem tudtam tisztán gondolkodni,nem is akartam menekülni.Ha apára gondolok legszívesebben megölném saját magamat.Mi lesz velem nélküle?Csak ő volt nekem.Annyira zokogtam hogy levegőt is alig kaptam de futottam tovább ahogy csak birtam. Megígértem apának és be is fogom tartani.
-Előbb-utóbb úgyis elkaplak-hallottam a hátam mögül egy sátáni kacajt.
Nem néztem hátra nehogy csak egy másodpercet is lemaradjak vagy elessek  mert pontosan tudtam hogy kihez tartozik a hang.Joe végig kergetett az egész kerten,és minél inkább lefelé haladtunk annál sűrűbbek lettek a fák és bokrok és a fű is sokkal nagyobb volt.Csak egy pillanatra néztem hátra mikor már nem hallottam a nehéz lépéseket mögöttem és még időm sem volt visszafordulni mert beestem egy tüskebokorba.Több bokor csavarodott egymásba fél méterrel a föld felett,ezért éppen betudtam mászni alá.Tudtam hogy teljesen eltakarnak de mégis féltem.A hajam csapzottan állt,a tüskék végig karcolték az egész lábamat és karomat és próbáltam szabályozni a légzésemet hogy véletlenül se leplezzem le magam.Majd hangokat hallottam nagyon közel hozzám , és akkor .....